Meggyógyultam

Azért nem nagyon volt kedvem írogatni, mert komoly baleset ért. Felvágtam a tappancsomat az erdőben, ahol sétálni szoktunk. Annyira mélyen bevágódott, hogy gyakorlatilag szinte kettévált. Nagyon fájt és nagyon sokat sírtam. Állítólag valaki eltört egy sörösüveget és abba léptem bele.

Gazdi elvitt a dokihoz. Állítólag a kutyák tappancsát nem lehet összevarrni, mert annyira gyenge szövetből van, hogy 20 perc alatt kijönne belőle a varrás. Így aztán összeragasztotta a doki bácsi, de a legviccesebb az volt, hogy adott egy nagy nylon zacskót. Ez kemény volt, és ezt húzták a lábamra mindig, amikor ki kellett mennem, hogy ne érhesse piszok és nedvesség a tappancsomat. Persze vagy 4 napig teljesen be volt kötve az egész lábam, szép virító zöld kötéssel :)

Ekkor már nem fájt, de ez a zacskózás nem tetszett, nem lehetett benne rendesen járkálni, és persze mókusokat sem kergethettem. Illetve azt azóta sem lehet. Mert hogy a gazdi körülnézett az erdőben, és azt mondta, hogy tele van széttört üveggel és nem megyünk oda többet.

Tanultam ám a bűzösborz esetből is, mert hogy újra le lettem spriccelve, és megint a szemembe ment, ami nagyon csíp. Úgyhogy már nem megyek a bűzösborz-lak közelébe, nem hagyom magam harmadszor is.

A lábam tehát teljesen begyógyult már, még antibiotikumot is kellett szednem. Aztán találtam kiscicákat ám, Elliott szüleinek kertjében. Néhány napig tudtam őket ugatni, de aztán az anyamacska megunhatott, mert elvitte őket máshova. Mondjuk meg is értem, mert egész nap nem csináltam mást, csak őket ugattam, amíg a környéken mindenkinek az idegeire nem mentem. Nem bántottam én őket, csak ugattam :) Ők meg aludtak :D - volna...

Egyébként megint költözünk, már pakolnak a gazdiék. Kiváncsi vagyok, milyen lesz az új házikó és lesz-e sok kergetni való mókus.