2009. december 21., hétfő

Vendégségben és utána végre itthon

Kedves Amanóba, hogy válaszoljak kérdésedre: bizony, halálra voltam kényeztetve :DDD. Az úgy volt, hogy a gazdiék végül tényleg elrepültek Las Vegasba, és én meg Steve bácsihoz kerültem. Neki van egy hét éves fia, a barátnőjének pedig egy hét és egy négy éves fia. Így aztán állandó felhajtás és ricsaj volt, mindig versenyeztek, hogy ki vigyen sétálni, aminek persze nagyon örültem, mert én azt sem bánom, ha egy nap tízszer megyünk sétálni. Legalább jut belőlem mindenkinek :)))

Aztán azon is ment a vita, hogy kinek az ágyában aludhatok, mert az biza kitüntetés volt, hogy este kit választok. Itt például a négy éves Ryan ágyában durmolok:

Szóval nagyon jó buli volt, és egy percig sem unatkoztam. Aztán hazajött Elliott, de nem sokkal később visszament Las Vegasba. Ekkor sajnos nem Steve bácsi vigyázott rám, mert ő is ment Elliottal bulizni. Így aztán Denis és Elisabeth vettek gondjaikba egy hétre. Nekik van egy nagy macsekjuk, még nálam is nagyobb! (Na jó, azért az nem olyan nehéz.) Nagyon jól kijöttünk és együtt aludtunk :))) Hihi, nem úgy, én ugye úgy nem tudok, mert a golyóimat levágták :( Meg egyébként is, mi lenne az, kutyka? :D

Aztán most már hazajött gazdi is, úgyhogy minden happy, visszatért minden a régi kerékvágásba!

2009. november 5., csütörtök

Nagy dolgok történnek felénk

Nagyon nagy események történnek az életünkben. Először is elköltöztünk. Ez egy csendesebb környék, nagyobb házikóval és a kert is kicsit nagyobb. Ráadásul van a közelünkben egy nádas, hát az nagyon jó buli ám :))) Vannak benne nyuszik. Eleinte órákra felszívódtam a nádasban, de az utóbbi időben már a gazdi nem engedi, és a séta végén megköt, mielőtt lelépnék a nádasba.

Ettől függetlenül van jó kis erdő meg kisebb nádas részek, ahol lehet turkálni, szóval szeretem ezt a helyet.

Aztán volt ám esküvő is! Gazdiék összeházasodtak, nagy felhajtás volt (már nekem nagynak tűnt, ők azt mondják, hogy nagyon szerény volt). Itt voltak gazdi szülei is, akikkel nagyon sokáig laktam Budapesten, örültek, hogy még emlékszem rájuk. Hogy ne emlékeznék, mikor annyi finom házikosztot etettek velem!

Kicsit hiányzik Rocky barátom, akivel ott a hatalmas kertben futkározhattunk. Szóval itt voltak négyen, gazdi szülei, huga és a férje, és mindenhova együtt mentek, engem meg jól itthon hagytak. De azért egyszer például elmentek gazdiék valami üzleti vacsira, akkor a család nélkül, és hazajöttek annyi bélszín-maradékkal, hogy egész héten bélszínt ettem :DDD Állítólag megkérték a pincért, hogy mindenkinek a tányérjáról a maradékot csomagolja össze :) Fincsi volt :)))

Tegnap elvittek Steve bácsihoz, vele maradtam volna majdnem 2 hétig. Gazdiék utaztak volna Las Vegasba, de aztán amikor elvittek engem késő este, utána kapták a telefont, hogy mégsem jön össze amiért menni akartak, elhalasztják egy héttel, úgyhogy hazajöhettem :) Pedig Steve teljes családja már nagyon készült rám. Többen bérbe is kértek 1-1 napra, pl. a huga meg a barátnője :))) Tuti halálra kényeztettek volna mindenhol. De ha minden igaz, nem sokára megtörténik, mert ha összejön az üzlet gazdiék már repülnek is.

2009. augusztus 26., szerda

Meggyógyultam

Azért nem nagyon volt kedvem írogatni, mert komoly baleset ért. Felvágtam a tappancsomat az erdőben, ahol sétálni szoktunk. Annyira mélyen bevágódott, hogy gyakorlatilag szinte kettévált. Nagyon fájt és nagyon sokat sírtam. Állítólag valaki eltört egy sörösüveget és abba léptem bele.

Gazdi elvitt a dokihoz. Állítólag a kutyák tappancsát nem lehet összevarrni, mert annyira gyenge szövetből van, hogy 20 perc alatt kijönne belőle a varrás. Így aztán összeragasztotta a doki bácsi, de a legviccesebb az volt, hogy adott egy nagy nylon zacskót. Ez kemény volt, és ezt húzták a lábamra mindig, amikor ki kellett mennem, hogy ne érhesse piszok és nedvesség a tappancsomat. Persze vagy 4 napig teljesen be volt kötve az egész lábam, szép virító zöld kötéssel :)

Ekkor már nem fájt, de ez a zacskózás nem tetszett, nem lehetett benne rendesen járkálni, és persze mókusokat sem kergethettem. Illetve azt azóta sem lehet. Mert hogy a gazdi körülnézett az erdőben, és azt mondta, hogy tele van széttört üveggel és nem megyünk oda többet.

Tanultam ám a bűzösborz esetből is, mert hogy újra le lettem spriccelve, és megint a szemembe ment, ami nagyon csíp. Úgyhogy már nem megyek a bűzösborz-lak közelébe, nem hagyom magam harmadszor is.

A lábam tehát teljesen begyógyult már, még antibiotikumot is kellett szednem. Aztán találtam kiscicákat ám, Elliott szüleinek kertjében. Néhány napig tudtam őket ugatni, de aztán az anyamacska megunhatott, mert elvitte őket máshova. Mondjuk meg is értem, mert egész nap nem csináltam mást, csak őket ugattam, amíg a környéken mindenkinek az idegeire nem mentem. Nem bántottam én őket, csak ugattam :) Ők meg aludtak :D - volna...

Egyébként megint költözünk, már pakolnak a gazdiék. Kiváncsi vagyok, milyen lesz az új házikó és lesz-e sok kergetni való mókus.

2009. május 28., csütörtök

Büdi vagyok

Mint kiderült, az nem görény, hanem bűzös borz. Egyébként nagyon szép állat. És még csak nem is az após fészere alatt lévő spriccelt le...

Mondom én, hogy helyes kis állatok. Szerintem ez egy kölyök képe, ennél nagyobbra nőnek, akkorára, mint én.

Az úgy történt, hogy tegnap este addig ástam a kapu alatt, míg ki tudtam szökni. A garázs környékén találkoztam bűzös borz pajtival, aki szintén a szemétben lévő csontokra utazott, ahogy én is. De azok az én csontjaim, a mi szemetünkben voltak. Ezzel ő nem értett egyet, ekkor következtek a bonyodalmak. Szerencsére csak messziről kapott el a spricceléssel, de ahhoz éppen eléggé, hogy olyan büdös legyek, amilyet még ember nem érzett.

Sírtam, a gazdi ajtaja előtt, ő kinyitotta, beengedett. A gazdi még sosem érzett bűzös borz szagot, ezért nem tudta, mi történt. Lemosta a szememet kétszer is, mert azt látta, hogy nem tudom kinyitni. Azt hitte, valami olajba estem bele, ahhoz hasonlított a szaga.

Aztán tíz perc múlva megjött Elliott. Belépett, és kérdezte a gazdi, hogy "milyen szaga van a bűzös borznak?" Mire Elliott mondta, hogy ilyen. Amikor megtudta, hogy én vagyok a bűnös, ki lettem tessékelve a kertbe, gazdinak fürdeni kellett, minden ruhát kimosni, a bolhanyakörvem is repült a kukába. A gond az, hogy nem jön valami egyszerűen le az ember kutyájáról ez a szag. Hetekig, sőt, több hónapig is bűzlik. Na de gazdi rákeresett az interneten, és kiderült, hogy hidrogén-peroxiddal (amivel az emberek a hajukat szőkítik), szódabikarbónával és mosogatószerrel kutyult csodalötty lehozza. Mindez éjjel fél egykor.

Tehát én a kertben, gazdiék meg indulnak az éjjel-nappali boltba beszerezni a lemosásomhoz szükséges szereket. Ennek tetejébe egész nap esett, még jó, hogy van kutyaházikóm. Este már nem akart a gazdi lemosni, mert meg is kell száradnom, kint meg esett az eső, úgyhogy büdösen aludtam a kertben a házikómban. Ma reggel aztán kétszer is le lettem mosdatva a csodamix-szel. Most már beengednek a lakásba, de csak a saját ágyamban lehetek. Még mindig bűzlök kicsit.

A gazdi abban reménykedik, hogy megtanultam a leckét, és békén fogom hagyni a bűzös borzokat eztán. Háááááát... az akkor is az én csontom volt, nem volt joga elvenni...

2009. május 8., péntek

Macskales

Még az utolsó napon történt, amikor Elliott szüleinél voltunk. A gazdi kijött a kertbe, és elengedett szabadon. Találtam egy macskát :D Először elfutott előlem, de nem volt az az ijedős fajta. Bebújt a terasz alá, ahova éppen befértünk, és bekucorodott a sarokba. Én ugyan ugattam, de nem zavartatta magát. Olyannyira nem, hogy álomba szenderedett. Hát minek strapálja az ember (az ember kutyája) magát és ugatja ki a lelkét? Ő meg alszik?

A gazdiék csak nevettek. Én meg ugattam. A macska meg aludt. Két órán át. A gazdi azt mondta, hogy nem baj, hadd ugassak, szomszéd ugyanis nincsen, nem reklamál senki. Én meg majd csak elfáradok. Persze pókerezett, és nyitva hagyta a terasz ajtaját, hogy hallja, hogy ugatok, mert addig biztos, hogy ott vagyok. Aztán két óra múlva meguntam az ugatást, és áttelepültem a fészerhez, ami alatt a görény van. De sajnos amint kicsit csöndben voltam, már jött is ki a gazdi, és persze tudta, hol kell keresni. Ha nem a macskánál, akkor a görénynél...

Aztán lett saját házikónk. Ez nagyon teccik. Egyrészt alhatok a kanapén meg az ágyikóban, másrészt van egy kis kert, ahova bármikor kimehetek. Szeretek a nyitott ajtónál a lábtörlőn feküdni és szagolni meg hallgatni a külvilágot.

Tegnap vettek nekem kutyaházat is :) Attól tartok, ez azt jelenti, hogy lesz, amikor egyedül kell lennem a kertben, de legalább nem ázom meg. Viszont napi egyre csökkent a séták száma, csak reggel visz el a gazdi, este általában nincs kedve. Olyankor lemegyünk egy kis patakhoz, ahol mindenféle állatokat lehet hajkurászni. Úgyhogy most szép az élet :)

2009. május 2., szombat

Cicák, görények és egyéb nyalánkságok

Las Vegast nagyon élveztem, minden nap 5-6 séta volt, bár néha több órára egyedül hagytak a lakásban, de nem volt vészes. Szerettem kergetni a cicákat is, bár az anyacica, akinek kölykei voltak, kétszer is megtámadott, és mindkétszer a gazdi mentett meg. Egyszer sikerült meglépnem másfél órára az esti séta folyamán, ami sok aggodalmat okozott a gazdinak, de végül megtalált a bozótban.

Rendszeressé vált, hogy amikor mentünk vissza a lakásba, akkor felvett az ölébe, és úgy vitt át az épület kapuján, mert mindig felszívódtam a bokrok között a kapu közelében. Egyrészt a cicák mindig ott voltak, másrészt nem is nagyon akartam bemenni... Egyszer két cicakölyköt is találtam ott, az egyiket felkergettem a fára, de a másik nem mozdult. Csak ugattam, ő meg kapkodott felém. Már kiszólt valaki az erkélyről, hogy nem tud aludni az ugatástól, pedig a gazdi próbált elkapni, de én ügyesebb voltam, és mindig kikerültem. Végül felvette a kiscicát, elvitte onnan, én meg persze követtem, és úgy tudott elkapni. Édes kis fekete cicusok voltak.

Most visszarepültünk Torontóba, és vasárnapig (állítólag csak addig) Elliott szüleinél lakunk. Sajnos itt nem mehetek be a lakásba, de azért az előszobába beengednek, ott van az ágyikóm. Elliott apukája csinált nekem futkározót a kertben, egy nagy drótot kötött ki, és azon van a pórázom, így egész nagy területet be tudok járni. De azért csak jobb, ha a gazdi ágyában aludhatok :)

Két napja este találtam egy görényt a fészer alatt. Bebújtam, és ott ugattam, de szerencsére nem locsolt meg a bűzével. Állítólag akkor egy hónapig büdös lennék, és nem jöhetnék be a házba meg az autóba sem. Azt azért nem szeretném. Vagy fél órába telt, mire a gazdi kiszedett a fészer alól :)

Szóval elég sokat rosszalkodok mostanában, de hát mit tegyek, jön a tavasz, én is kezdek élénkülni :)

2009. március 23., hétfő

Vegas és sok séta

Bocsánat, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, de nagy utazásban voltam, megérkeztünk Las Vegasba. Nagyon jó hely, és nagyon sokat visznek sétálni, mert az elmúlt héten gyakorlatilag strandidő volt, úgyhogy napi 4-5 alkalommal is voltunk sétálni.

Van egy közeli park, oda szoktunk menni, néha vannak ott más kutyák is, jól eljátszunk.

Még a medencéhez is bevittek, pedig elvileg oda nem szabadna kutyáknak menni, de elbújtattak a sarokban :). Ma megtámadott egy macska... Jó, ok, az én hibám is, nem kellett volna piszkálni a négy kiscicájával...

Az úgy volt, hogy néha vannak ilyen macsekok erre, akkorák, mint én, és nem félnek tőlem. Csak ott ülnek, és nem mozdulnak, akkor sem, ha ugatok rájuk. Most is nézegettem ezt a macsekot, de szoptatott négy kis feketét, és nem volt túl barátságos. Abban a pillanatban, amikor közelebb léptem, fogta, és nekem támadt, én meg nyüszítettem, majd megint nekemjött. Megint csak sírtam, majd a gazdi megmentett.

De azt nagyon élvezem, hogy állandóan jövünk-megyünk, voltunk megnézni a Hoover Dam-ot is, az egy nagy víztározó. Ott piknikeztünk, meg kénytelen voltam fürdeni is a tóban, mert újabban szeretek meghemperegni más kutyák piszkában, és olyan büdös voltam, hogy megmostak mosogatószerrel és háromszor beledobtak a tóba :D De legalább megmuttam, hogy milyen jól tudok úszni ;)