Büdi vagyok

Mint kiderült, az nem görény, hanem bűzös borz. Egyébként nagyon szép állat. És még csak nem is az após fészere alatt lévő spriccelt le...

Mondom én, hogy helyes kis állatok. Szerintem ez egy kölyök képe, ennél nagyobbra nőnek, akkorára, mint én.

Az úgy történt, hogy tegnap este addig ástam a kapu alatt, míg ki tudtam szökni. A garázs környékén találkoztam bűzös borz pajtival, aki szintén a szemétben lévő csontokra utazott, ahogy én is. De azok az én csontjaim, a mi szemetünkben voltak. Ezzel ő nem értett egyet, ekkor következtek a bonyodalmak. Szerencsére csak messziről kapott el a spricceléssel, de ahhoz éppen eléggé, hogy olyan büdös legyek, amilyet még ember nem érzett.

Sírtam, a gazdi ajtaja előtt, ő kinyitotta, beengedett. A gazdi még sosem érzett bűzös borz szagot, ezért nem tudta, mi történt. Lemosta a szememet kétszer is, mert azt látta, hogy nem tudom kinyitni. Azt hitte, valami olajba estem bele, ahhoz hasonlított a szaga.

Aztán tíz perc múlva megjött Elliott. Belépett, és kérdezte a gazdi, hogy "milyen szaga van a bűzös borznak?" Mire Elliott mondta, hogy ilyen. Amikor megtudta, hogy én vagyok a bűnös, ki lettem tessékelve a kertbe, gazdinak fürdeni kellett, minden ruhát kimosni, a bolhanyakörvem is repült a kukába. A gond az, hogy nem jön valami egyszerűen le az ember kutyájáról ez a szag. Hetekig, sőt, több hónapig is bűzlik. Na de gazdi rákeresett az interneten, és kiderült, hogy hidrogén-peroxiddal (amivel az emberek a hajukat szőkítik), szódabikarbónával és mosogatószerrel kutyult csodalötty lehozza. Mindez éjjel fél egykor.

Tehát én a kertben, gazdiék meg indulnak az éjjel-nappali boltba beszerezni a lemosásomhoz szükséges szereket. Ennek tetejébe egész nap esett, még jó, hogy van kutyaházikóm. Este már nem akart a gazdi lemosni, mert meg is kell száradnom, kint meg esett az eső, úgyhogy büdösen aludtam a kertben a házikómban. Ma reggel aztán kétszer is le lettem mosdatva a csodamix-szel. Most már beengednek a lakásba, de csak a saját ágyamban lehetek. Még mindig bűzlök kicsit.

A gazdi abban reménykedik, hogy megtanultam a leckét, és békén fogom hagyni a bűzös borzokat eztán. Háááááát... az akkor is az én csontom volt, nem volt joga elvenni...

Macskales

Még az utolsó napon történt, amikor Elliott szüleinél voltunk. A gazdi kijött a kertbe, és elengedett szabadon. Találtam egy macskát :D Először elfutott előlem, de nem volt az az ijedős fajta. Bebújt a terasz alá, ahova éppen befértünk, és bekucorodott a sarokba. Én ugyan ugattam, de nem zavartatta magát. Olyannyira nem, hogy álomba szenderedett. Hát minek strapálja az ember (az ember kutyája) magát és ugatja ki a lelkét? Ő meg alszik?

A gazdiék csak nevettek. Én meg ugattam. A macska meg aludt. Két órán át. A gazdi azt mondta, hogy nem baj, hadd ugassak, szomszéd ugyanis nincsen, nem reklamál senki. Én meg majd csak elfáradok. Persze pókerezett, és nyitva hagyta a terasz ajtaját, hogy hallja, hogy ugatok, mert addig biztos, hogy ott vagyok. Aztán két óra múlva meguntam az ugatást, és áttelepültem a fészerhez, ami alatt a görény van. De sajnos amint kicsit csöndben voltam, már jött is ki a gazdi, és persze tudta, hol kell keresni. Ha nem a macskánál, akkor a görénynél...

Aztán lett saját házikónk. Ez nagyon teccik. Egyrészt alhatok a kanapén meg az ágyikóban, másrészt van egy kis kert, ahova bármikor kimehetek. Szeretek a nyitott ajtónál a lábtörlőn feküdni és szagolni meg hallgatni a külvilágot.

Tegnap vettek nekem kutyaházat is :) Attól tartok, ez azt jelenti, hogy lesz, amikor egyedül kell lennem a kertben, de legalább nem ázom meg. Viszont napi egyre csökkent a séták száma, csak reggel visz el a gazdi, este általában nincs kedve. Olyankor lemegyünk egy kis patakhoz, ahol mindenféle állatokat lehet hajkurászni. Úgyhogy most szép az élet :)

Cicák, görények és egyéb nyalánkságok

Las Vegast nagyon élveztem, minden nap 5-6 séta volt, bár néha több órára egyedül hagytak a lakásban, de nem volt vészes. Szerettem kergetni a cicákat is, bár az anyacica, akinek kölykei voltak, kétszer is megtámadott, és mindkétszer a gazdi mentett meg. Egyszer sikerült meglépnem másfél órára az esti séta folyamán, ami sok aggodalmat okozott a gazdinak, de végül megtalált a bozótban.

Rendszeressé vált, hogy amikor mentünk vissza a lakásba, akkor felvett az ölébe, és úgy vitt át az épület kapuján, mert mindig felszívódtam a bokrok között a kapu közelében. Egyrészt a cicák mindig ott voltak, másrészt nem is nagyon akartam bemenni... Egyszer két cicakölyköt is találtam ott, az egyiket felkergettem a fára, de a másik nem mozdult. Csak ugattam, ő meg kapkodott felém. Már kiszólt valaki az erkélyről, hogy nem tud aludni az ugatástól, pedig a gazdi próbált elkapni, de én ügyesebb voltam, és mindig kikerültem. Végül felvette a kiscicát, elvitte onnan, én meg persze követtem, és úgy tudott elkapni. Édes kis fekete cicusok voltak.

Most visszarepültünk Torontóba, és vasárnapig (állítólag csak addig) Elliott szüleinél lakunk. Sajnos itt nem mehetek be a lakásba, de azért az előszobába beengednek, ott van az ágyikóm. Elliott apukája csinált nekem futkározót a kertben, egy nagy drótot kötött ki, és azon van a pórázom, így egész nagy területet be tudok járni. De azért csak jobb, ha a gazdi ágyában aludhatok :)

Két napja este találtam egy görényt a fészer alatt. Bebújtam, és ott ugattam, de szerencsére nem locsolt meg a bűzével. Állítólag akkor egy hónapig büdös lennék, és nem jöhetnék be a házba meg az autóba sem. Azt azért nem szeretném. Vagy fél órába telt, mire a gazdi kiszedett a fészer alól :)

Szóval elég sokat rosszalkodok mostanában, de hát mit tegyek, jön a tavasz, én is kezdek élénkülni :)