Macskales

Még az utolsó napon történt, amikor Elliott szüleinél voltunk. A gazdi kijött a kertbe, és elengedett szabadon. Találtam egy macskát :D Először elfutott előlem, de nem volt az az ijedős fajta. Bebújt a terasz alá, ahova éppen befértünk, és bekucorodott a sarokba. Én ugyan ugattam, de nem zavartatta magát. Olyannyira nem, hogy álomba szenderedett. Hát minek strapálja az ember (az ember kutyája) magát és ugatja ki a lelkét? Ő meg alszik?

A gazdiék csak nevettek. Én meg ugattam. A macska meg aludt. Két órán át. A gazdi azt mondta, hogy nem baj, hadd ugassak, szomszéd ugyanis nincsen, nem reklamál senki. Én meg majd csak elfáradok. Persze pókerezett, és nyitva hagyta a terasz ajtaját, hogy hallja, hogy ugatok, mert addig biztos, hogy ott vagyok. Aztán két óra múlva meguntam az ugatást, és áttelepültem a fészerhez, ami alatt a görény van. De sajnos amint kicsit csöndben voltam, már jött is ki a gazdi, és persze tudta, hol kell keresni. Ha nem a macskánál, akkor a görénynél...

Aztán lett saját házikónk. Ez nagyon teccik. Egyrészt alhatok a kanapén meg az ágyikóban, másrészt van egy kis kert, ahova bármikor kimehetek. Szeretek a nyitott ajtónál a lábtörlőn feküdni és szagolni meg hallgatni a külvilágot.

Tegnap vettek nekem kutyaházat is :) Attól tartok, ez azt jelenti, hogy lesz, amikor egyedül kell lennem a kertben, de legalább nem ázom meg. Viszont napi egyre csökkent a séták száma, csak reggel visz el a gazdi, este általában nincs kedve. Olyankor lemegyünk egy kis patakhoz, ahol mindenféle állatokat lehet hajkurászni. Úgyhogy most szép az élet :)