Mégis agility-bajnok leszek

Véget ért életem első agility tanfolyama. Az utolsó előtti órán csak négyen voltunk, és messze én voltam a legügyesebb a csoportból. Ennek a gazdi nagyon örült. Egyébként azért tudtam mindent, mert végre olyan dolgokat csináltunk, amiket annak idején a magyar kutyaiskolában is. Azokat meg nagyon szerettem.

Mentünk végre teljes pályát például, az ment nagyon. Aztán az utolsó órán is egész jól megyegettek a dolgok, szóval a gazdi most úgy gondolja, hogy mégis mehetek a következő tanfolyamra, ami szerintem is jó ötlet. Majd Vegasban jól begyakorolom az itt tanultakat.

Kajálással is jobban állok mostanában, már kezdem megenni néha a szárazkaját, aminek a gazdi örül. Azt szeretem talán a legjobban, amit még először vett az Elliott, amikor megérkeztünk Kanadába. Csokis illata van :)))

A gazdi egyébként hozott mindenféle mintákat, hogy melyik ízlik. Az egyik elég finom volt, állítólag az nagyon drága szárazkaja, de azt mondta, hogy megveszi nekem, ha elfogy a mostani. Úgyhogy ezzel a zacsekkal még meg kell birkóznom. De pl. Vegasban szerintem eleve azt a finom fajtát fogja nekem venni :)

Meséltem már, hogy van minden nap este 7-kor kiskutyák összejövetele? Mindig aki tud, az eljön, és jókat játszunk, futkározunk. Azért van, hogy ne csak mindig emberekkel legyünk, hanem más kutyákkal is játszhassunk. Nagyon klassz kis ötlet.

Mostanában már nem sétálhatok póráz nélkül, ugyanis elolvadt a hó, és a hókupacok hiányában nagyon könnyen átszaladok mókusokat kergetni a túloldalra. A gazdi meg félt, hogy elüt egy autó. De hát ha mókust látok, akkor sajnos nem tudok parancsolni az ösztöneimnek. Úgy szeretném megcincálni a farkincájukat :D

Azt mondjuk azért nem bánom, hogy elolvadt a hó...