.JPG)
A gazdi fogta magát, és elkezdett játszadozni a kajámmal. Ilyen szárazkaja. Egész jó fajta, Wellness a neve, és fincsi is. Szóval ott dobálta az orrom előtt a bogyókát, jobbra, balra, aztán én meg huss, bekaptam. Erre kivett egy másikat a tálkámból, és azt kezdte dobálni, azt is huss, bekaptam. Jött a harmadik... negyedik... és így tovább. Míg el nem fogyott az egész. Aztán mondta a gazdi, hogy van másfajta, azt is szeretem, és azt kezdte dobálni. Aztán csak azt vettem észre, hogy jól is laktam. Így viszont nem kaptam finom főzött húsos vacsit :( Rá lettem szedve...
Holnap megyünk kutyaiskolába, már nagyon várom, mert mindent megtanultam a múlt óráról ám.
Valamit még nagyon akartam mesélni, de elfelejtettem. Hát hiába, Elliott is mindig mondja, hogy akkora az agyam, mint egy dió :(. Nemsokára megyünk Elliottért, most jön haza. Megyek is, nehogy elkéssünk...
2009. január 19., hétfő
2009. január 18., vasárnap
Pórul járt gazdi
Tegnap a gazdi lespórolta az esti sétámat. Ez most először fordult elő, pedig már másfél hónapja Kanadában vagyok. Nade szerintem ilyet nem csinál többet :) Reggel negyed kilenckor felkeltettem, mert hát a szükség nagy úr...
Elkezdett siránkozni, hogy csak még egy fél órácskát hadd aludjon :) Mert egyébként 9-10 körül szoktam csak kelteni. Végül még fel is vett az ágyikójába, hogy hátha ott a jó puha melegben még alszom kicsit. (Miért van az, hogy a gazdi ágyikója mindig sokkal puhább és kényelmesebb, mint az enyém?) Pedig Elliott megtiltotta, hogy az ágyra menjek (psssszt). Megkönyörültem rajta, és hagytam még egy fél órát szunyókálni, de aztán kérlelhetetlenül kivertem az ágyból :D
Azt mondta, soha többet nem spórolja le az esti sétámat. Nagyon helyes :)
Elkezdett siránkozni, hogy csak még egy fél órácskát hadd aludjon :) Mert egyébként 9-10 körül szoktam csak kelteni. Végül még fel is vett az ágyikójába, hogy hátha ott a jó puha melegben még alszom kicsit. (Miért van az, hogy a gazdi ágyikója mindig sokkal puhább és kényelmesebb, mint az enyém?) Pedig Elliott megtiltotta, hogy az ágyra menjek (psssszt). Megkönyörültem rajta, és hagytam még egy fél órát szunyókálni, de aztán kérlelhetetlenül kivertem az ágyból :D
Azt mondta, soha többet nem spórolja le az esti sétámat. Nagyon helyes :)
2009. január 17., szombat
Egyre jobban tetszik ez az agility
Ebben a kutyaiskolában nagyon jól kioktatták a gazdit, mert most minden nap kapok pulykahusit vagy lazacos csemegét. Egy-két dolgot csinálni is kell érte, de az meg sem kottyan. Vagy feküdni kell, vagy egy kis sámlira felugrani, esetleg azon lefeküdni, vagy egy fehér kör célpontot bökdösni a nózimmal :) Már mindegyik nagyon megy :)
Ma jól kicseleztem a gazdit. Azt hiszi engem át lehet verni :))) Csinált nekem ilyen kotyvalékot, beletesz mutatóba némi húst a kutyakonzervből, aztán hozzárak kutya szárazkaját meg rizst meg húsleveskockát, hogy azt higgyem, az egész húsos. De én rájöttem ám :) Ha kifújom az orromon a levegőt, akkor le tudom dugni az orromat a leves aljára, és ugye ott van a husi. Így meg tudom enni a finom husikat anélkül, hogy a levest vagy bármi mást meg kellene ennem. Azért a gazdi nem örült, amikor látta a híres "Flopó buborékot fúj" produkciót :)
Ma jól kicseleztem a gazdit. Azt hiszi engem át lehet verni :))) Csinált nekem ilyen kotyvalékot, beletesz mutatóba némi húst a kutyakonzervből, aztán hozzárak kutya szárazkaját meg rizst meg húsleveskockát, hogy azt higgyem, az egész húsos. De én rájöttem ám :) Ha kifújom az orromon a levegőt, akkor le tudom dugni az orromat a leves aljára, és ugye ott van a husi. Így meg tudom enni a finom husikat anélkül, hogy a levest vagy bármi mást meg kellene ennem. Azért a gazdi nem örült, amikor látta a híres "Flopó buborékot fúj" produkciót :)
2009. január 15., csütörtök
Második agility óra
Ez már jobban sikerült, mint az első. Egy kicsit többet ugrándozhattam, bár én még mindig keveslem... Meg ez a találjam ki a gazdi gondolatait buli megint nem vált be :) Viszont nagyon sok pulykahusit kaptam :DDD Más butus kutyusok hajlandóak megenni mindenféle egyéb mesterséges bogyókat jutalomként. Velem is próbálkozott a gazdi, de ha eleget húzom a számat, akkor előbb-utóbb előkerül a pulykahusi :)
Bár egyébként volt egy, amit kaptam, az lazacos csemege volt, finom lazac illata volt, jó erős, az ízlett. A legjobb pedig az volt, hogy tegnap úgy döntött a gazdi, hogy gyakorolunk, úgyhogy megint kaptam rengeteg finom pulykahusit :) Teccik ez az agility :D
Egyébként mivel elvitték az autót, amivel a gazdi tilosban parkolt, így gyalog sétáltunk haza a kutyaiskolából. Hát, jó kis túra volt. Meg hideg is, de végülis mozogtunk, úgyhogy nem volt gond. Kezd errefele nagyon hideg lenni. Azt hallottam, hogy ma reggel -26 fok volt. Szerencsére én még akkor alszom :)
Bár egyébként volt egy, amit kaptam, az lazacos csemege volt, finom lazac illata volt, jó erős, az ízlett. A legjobb pedig az volt, hogy tegnap úgy döntött a gazdi, hogy gyakorolunk, úgyhogy megint kaptam rengeteg finom pulykahusit :) Teccik ez az agility :D
Egyébként mivel elvitték az autót, amivel a gazdi tilosban parkolt, így gyalog sétáltunk haza a kutyaiskolából. Hát, jó kis túra volt. Meg hideg is, de végülis mozogtunk, úgyhogy nem volt gond. Kezd errefele nagyon hideg lenni. Azt hallottam, hogy ma reggel -26 fok volt. Szerencsére én még akkor alszom :)
2009. január 12., hétfő
Már jól vagyok
Köszönöm szépen az aggódást, már alig van valami bajom. Szinte teljesen meggyógyultam, 2 nap alatt túl voltam rajta, nem is volt ez igazi megfázás :) Viszont két napig a gazdi ágya mellett aludhattam, az emeleten, ami azért nem semmi :) Elliott vitt fel először, mondván, hogy mivel beteg vagyok. Rögtön jobban éreztem magam :)))
Aztán most meg Elliott elment, úgyhogy szerintem egész héten a gazdi ágya mellett fogok aludni, mert eléggé egyedül van...
Holnap megyünk megint agility-zni a kutyaiskolába. Kiváncsi leszek, hogy másodszorra jobb lesz-e. Remélem. Közben az a másik kutyaiskola nagyon jónak tűnik, akikkel a gazdi levelez, de az majd csak Vegas után lesz, mert először megyünk Vegasba 2 hónapra (bibibii) és májusban mehetek csak a következő tanfolyamra.
Meséljek még kicsit arról, hogyan kerültem Kanadába? Na, az úgy volt, hogy ugye Magyarországon lettem hagyva, ami nem szép dolog. De a gazdi azt mondta, hogy amíg nem tudja, hogy mennyi időre jön, addig inkább nem tenne ki ilyen megpróbáltatásnak, hogy átrepülni az óceánt. Ezt mondjuk meg is értem.
Aztán szeptemberben esett az eset, hogy nyitva maradt a nagy kapu reggel. Illetve becsukódott, csak visszanyílt, és ott volt tárva-nyitva. Én mondtam a skacoknak, hogy csavarogjunk kicsit, mert az nagyon jó buli. Ők nem nagyon voltak előtte az utcán, nem jártak sétálni. Midges szegény öreg volt és lassú, úgyhogy Rocky-val indultunk kettesben. De aztán valahogy elvesztettem Rocky-t és már csak egyedül barangoltam. Megint kezdtem éhes lenni... Meg haza is akartam menni. Ekkor talált meg egy nagyon kedves hölgy, aki magához vett. Egy hétig a szomszédban kellett lennem, de utána átvittek magukhoz. Volt egy lány kutyájuk, Picúr, vele is nagyon sokat játszottam. A férjével meg sokat néztünk együtt tévét, mindig odaültem a lábához, és úgy néztük. A gazdi sosem néz tévét, így ez teljesen új volt nekem.
Egy hónapig voltam a hölgynél. Akkor jöttek értem Ilike és Jenő, mert állítólag a gazdi megtalált a messzi Kanadából keresve. Felhívta az összes állatorvost a környéken, és az egyik tudta, hogy Etusnál vagyok. Etus pedig felhívta Ilikééket. Így aztán hazakerültem. Rocky pajti is hazatért :) Sajnos Midges nem, mert már öreg volt, süket, eléggé vak, és el kellett altatni. 17 éves volt. Az kutyáknál nagy szó, mert héttel kell szorozni!
A gazdi szokta mesélni másoknak, hogy amikor végül egy hónap után Ilikéék elmondták neki, hogy elkóboroltam, akkor 3 napon át bújta az elveszett kutyás fórumokat, esténként meg az ágyban sírdogált. Egyik este is ott szipogott, és mondta Elliottnak, hogy "ha megtalálom, akkor kihozom magammal". Mire Elliott - annak tudatában, hogy körülbelül tű a szénakazalban esete forog fenn - nagy nyugodtan mondta, hogy "jó, persze, ha megtalálod, kihozzuk" :))) Hát így kerültem Kanadába, majd az utazásról egy következő bejegyzésben beszámolok.
Közben rájöttem, hogy Elliott elvitte a fényképezőgépet, úgyhogy a Kongomat majd csak egy hét múlva tudom megmutatni. Addig is pusszancs mindenkinek :)
Aztán most meg Elliott elment, úgyhogy szerintem egész héten a gazdi ágya mellett fogok aludni, mert eléggé egyedül van...
Holnap megyünk megint agility-zni a kutyaiskolába. Kiváncsi leszek, hogy másodszorra jobb lesz-e. Remélem. Közben az a másik kutyaiskola nagyon jónak tűnik, akikkel a gazdi levelez, de az majd csak Vegas után lesz, mert először megyünk Vegasba 2 hónapra (bibibii) és májusban mehetek csak a következő tanfolyamra.
Meséljek még kicsit arról, hogyan kerültem Kanadába? Na, az úgy volt, hogy ugye Magyarországon lettem hagyva, ami nem szép dolog. De a gazdi azt mondta, hogy amíg nem tudja, hogy mennyi időre jön, addig inkább nem tenne ki ilyen megpróbáltatásnak, hogy átrepülni az óceánt. Ezt mondjuk meg is értem.
Aztán szeptemberben esett az eset, hogy nyitva maradt a nagy kapu reggel. Illetve becsukódott, csak visszanyílt, és ott volt tárva-nyitva. Én mondtam a skacoknak, hogy csavarogjunk kicsit, mert az nagyon jó buli. Ők nem nagyon voltak előtte az utcán, nem jártak sétálni. Midges szegény öreg volt és lassú, úgyhogy Rocky-val indultunk kettesben. De aztán valahogy elvesztettem Rocky-t és már csak egyedül barangoltam. Megint kezdtem éhes lenni... Meg haza is akartam menni. Ekkor talált meg egy nagyon kedves hölgy, aki magához vett. Egy hétig a szomszédban kellett lennem, de utána átvittek magukhoz. Volt egy lány kutyájuk, Picúr, vele is nagyon sokat játszottam. A férjével meg sokat néztünk együtt tévét, mindig odaültem a lábához, és úgy néztük. A gazdi sosem néz tévét, így ez teljesen új volt nekem.
Egy hónapig voltam a hölgynél. Akkor jöttek értem Ilike és Jenő, mert állítólag a gazdi megtalált a messzi Kanadából keresve. Felhívta az összes állatorvost a környéken, és az egyik tudta, hogy Etusnál vagyok. Etus pedig felhívta Ilikééket. Így aztán hazakerültem. Rocky pajti is hazatért :) Sajnos Midges nem, mert már öreg volt, süket, eléggé vak, és el kellett altatni. 17 éves volt. Az kutyáknál nagy szó, mert héttel kell szorozni!
A gazdi szokta mesélni másoknak, hogy amikor végül egy hónap után Ilikéék elmondták neki, hogy elkóboroltam, akkor 3 napon át bújta az elveszett kutyás fórumokat, esténként meg az ágyban sírdogált. Egyik este is ott szipogott, és mondta Elliottnak, hogy "ha megtalálom, akkor kihozom magammal". Mire Elliott - annak tudatában, hogy körülbelül tű a szénakazalban esete forog fenn - nagy nyugodtan mondta, hogy "jó, persze, ha megtalálod, kihozzuk" :))) Hát így kerültem Kanadába, majd az utazásról egy következő bejegyzésben beszámolok.
Közben rájöttem, hogy Elliott elvitte a fényképezőgépet, úgyhogy a Kongomat majd csak egy hét múlva tudom megmutatni. Addig is pusszancs mindenkinek :)
2009. január 10., szombat
Kong.. king-kong
Kongnak hívják állítólag ezt a kütyüt, még életemben nem hallottam róla. A gazdi látta meg a kutyasuliban, Elliott meg ismerte is, hogy van ilyen, de akkor még nem vették meg nekem. Végül kisebbet kaptam, amit pont jól tudok rágicsálni. A trükk az, hogy nagyon finom falatokat tesznek bele. Ez gyakorlatilag egy henger, lyukkal a közepén, gumiból. Majd rakok be róla képett valamelyik nap, ha lesz kedvem.
A lényeg, hogy a kaja nem jön ám csak úgy ki belőle, ha nyújtogatom a nyelvemet. Megvan a kis trükkje, hogyan lehet kicsalni. Eleinte pulykasonka volt benne :) Aztán most a gazdi elhatározta, hogy átszoktat a kutya jutalomfalatokra, ezek kis sajtos falatkák, nem rossz, de a pulyka finomabb. Mondjuk úgyis tudom, hogy enyém lesz a pulyka, mert Elliott holnap elutazik, a gazdi meg nem nagyon eszi azt a pulykát :) Mennyibe fogadunk, hogy az én tányéromon fog kikötni? :))))
Egyébként azt hiszem, kicsit megfáztam :( Nem vészes, de nem érzem 100%-osnak magam, és nagyon gyakran kell pipilni. Remélem, hogy semmi komoly, és egy-két napon belül jobban leszek.
A lényeg, hogy a kaja nem jön ám csak úgy ki belőle, ha nyújtogatom a nyelvemet. Megvan a kis trükkje, hogyan lehet kicsalni. Eleinte pulykasonka volt benne :) Aztán most a gazdi elhatározta, hogy átszoktat a kutya jutalomfalatokra, ezek kis sajtos falatkák, nem rossz, de a pulyka finomabb. Mondjuk úgyis tudom, hogy enyém lesz a pulyka, mert Elliott holnap elutazik, a gazdi meg nem nagyon eszi azt a pulykát :) Mennyibe fogadunk, hogy az én tányéromon fog kikötni? :))))
Egyébként azt hiszem, kicsit megfáztam :( Nem vészes, de nem érzem 100%-osnak magam, és nagyon gyakran kell pipilni. Remélem, hogy semmi komoly, és egy-két napon belül jobban leszek.
2009. január 8., csütörtök
Hát ez csalódás volt :(
Voltunk kutyaiskolában. Sajnos egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek képzeltem :(
Amikor Magyarországon mentünk, akkor nagyon jó buli volt. Szaladgálhattam, ugrálhattam, az akadályokon is állandóan jöhettem-mehettem. A gazdi még pluszban mindig ment velem az akadályokon, nagyon jó buli volt. Itt elmentünk az első órára. Eleve akadályok nem voltak, csak pallók a földön. Nem értem, miért csinálják ezt, hiszen én voltam a csoportban a legkisebb, és én is elsőre fel tudtam mászni Magyarországon a legmagasabb akadályra is.
A másik, hogy az egy órából talán ha 5 percet mozogtam. Semmit nem csináltunk. Egyszer futhattam a gazdi után, kétszer mehettem át a kígyón és ennyi. Meg volt egy fura dolog, ott egy palló volt, és a gazdi mellé állt. Az oktató szerint nekem ki kellett volna találnom, hogy mit akar a gazdi. Hát nem tudom, miért nem lehet azt, hogy a gazdi megmondja nekem, hogy mit csináljak, vagy legalább megmutatja, és én örömmel csinálnám. De ez szerintem egy kicsit túlzás, hogy találjam ki, hogy mire gondol, nem? Találgattam én, de nem is sikerült a gyakorlat, mert nem tudtam kitalálni. Sajnálom :( De hát hogy lehet ilyen idétlen dolgot?
Most így akarja az egész tanfolyamot csinálni, hogy én gondolatolvasót játsszak? Hát, nem tudom... Majd meglátjuk.
A gazdi most azt mondta, hogy elmegy és megnéz egy másik helyet. Akkor kiderül, hogy minden kanadai kutyaiskola ilyen rossz-e, vagy csak kifogtuk... Sajnos itt már ki van fizetve a 6 óra, de a következő szintet már máshol fogjuk csinálni, mert örülök, ha a hat órát kibírom itt.
Ja, meséljek a nagy utazásról? Imádok kocsiban utazni. Általában az anyósülésre ugrok be, de ha ki akarnak venni, akkor simán átmegyek a vezetőülésre :) Ilyenkor a gazdi mindig azt kérdezi: Flopó, te vezetsz? :)
Szóval beültünk a kocsiba, és nagyon sokáig mentünk. Két nappal és két éjjelen át mentünk. Nem tudtam, hogy hova megyünk, és hogy meddig, de nagyon hosszú volt. Aztán megérkeztünk Magyarországra. A gazdi azt hitte, hogy soha többet nem akarok majd kocsiban utazni :) De nekem tetszett, és még mindig nagyon szeretek kocsikázni. Magyarországon az idősebb házaspárnál laktunk, akik már Spanyolországban is ott voltak. Ők a gazdi szülei. Pár hónapig voltunk náluk, utána elköltöztünk egy másik házba, Elliottal együtt.
Ott volt egy kutya, Brúnó, de nem nagyon jöttünk ki egymással. Mindig meg akarta enni a kajámat - azt meg nem szeretem. Volt egy kis cica is, Lujza. Mivel Brúnóval nem csíptük egymást, így Lujza lett a legjobb barátom. Sokkal kisebb volt még nálam is. Olyan kicsi volt, hogy együtt befértünk a kis házikómba. Mindig ott aludtunk egymáshoz bújva :) Igazi jó barátok lettünk. Mikor már Lujza akkora lett, hogy nem fért be a házikómba, akkor néha megkergettem kicsit, hihi :) Hát mégiscsak macska :))))
Jött a hideg tél, aminek nagy részét a lakásban töltöttem, meg a kertben Lujzával. Egyre nagyobb lett, és már nem akart velem annyit játszani.
Sokat látogattuk meg az idősebb házaspárt itt, és ott volt Rocky és Midges. Midges öreg kutya volt, mindig morgott, de nem bántott. Rocky nagyon jó pajti volt :) Állandóan rohangáltunk, játszottunk. Azt különösen szerettem, mikor azt játszottuk, hogy most én győzöm le őt, és a hátára feküdt, mancsai az égnek, én meg a nyakát harapdáltam. Rocky egyébként két éves németjuhász kutya :))))))))))
Ahogy Lujzával egyre kevésbé barátkoztam, úgy lettünk egyre jobb pajtik Rocky-val. Nem sokkal később oda is költöztem hozzájuk. Akkor sajnos a gazdi nagyon hosszú időre elment. Nem tudom, miért hagyott magamra, reméltem, hogy visszajön, és jól éreztem magam Rocky-val. Na, de a folytatás majd később.
Amikor Magyarországon mentünk, akkor nagyon jó buli volt. Szaladgálhattam, ugrálhattam, az akadályokon is állandóan jöhettem-mehettem. A gazdi még pluszban mindig ment velem az akadályokon, nagyon jó buli volt. Itt elmentünk az első órára. Eleve akadályok nem voltak, csak pallók a földön. Nem értem, miért csinálják ezt, hiszen én voltam a csoportban a legkisebb, és én is elsőre fel tudtam mászni Magyarországon a legmagasabb akadályra is.
A másik, hogy az egy órából talán ha 5 percet mozogtam. Semmit nem csináltunk. Egyszer futhattam a gazdi után, kétszer mehettem át a kígyón és ennyi. Meg volt egy fura dolog, ott egy palló volt, és a gazdi mellé állt. Az oktató szerint nekem ki kellett volna találnom, hogy mit akar a gazdi. Hát nem tudom, miért nem lehet azt, hogy a gazdi megmondja nekem, hogy mit csináljak, vagy legalább megmutatja, és én örömmel csinálnám. De ez szerintem egy kicsit túlzás, hogy találjam ki, hogy mire gondol, nem? Találgattam én, de nem is sikerült a gyakorlat, mert nem tudtam kitalálni. Sajnálom :( De hát hogy lehet ilyen idétlen dolgot?
Most így akarja az egész tanfolyamot csinálni, hogy én gondolatolvasót játsszak? Hát, nem tudom... Majd meglátjuk.
A gazdi most azt mondta, hogy elmegy és megnéz egy másik helyet. Akkor kiderül, hogy minden kanadai kutyaiskola ilyen rossz-e, vagy csak kifogtuk... Sajnos itt már ki van fizetve a 6 óra, de a következő szintet már máshol fogjuk csinálni, mert örülök, ha a hat órát kibírom itt.
Ja, meséljek a nagy utazásról? Imádok kocsiban utazni. Általában az anyósülésre ugrok be, de ha ki akarnak venni, akkor simán átmegyek a vezetőülésre :) Ilyenkor a gazdi mindig azt kérdezi: Flopó, te vezetsz? :)
Szóval beültünk a kocsiba, és nagyon sokáig mentünk. Két nappal és két éjjelen át mentünk. Nem tudtam, hogy hova megyünk, és hogy meddig, de nagyon hosszú volt. Aztán megérkeztünk Magyarországra. A gazdi azt hitte, hogy soha többet nem akarok majd kocsiban utazni :) De nekem tetszett, és még mindig nagyon szeretek kocsikázni. Magyarországon az idősebb házaspárnál laktunk, akik már Spanyolországban is ott voltak. Ők a gazdi szülei. Pár hónapig voltunk náluk, utána elköltöztünk egy másik házba, Elliottal együtt.
Ott volt egy kutya, Brúnó, de nem nagyon jöttünk ki egymással. Mindig meg akarta enni a kajámat - azt meg nem szeretem. Volt egy kis cica is, Lujza. Mivel Brúnóval nem csíptük egymást, így Lujza lett a legjobb barátom. Sokkal kisebb volt még nálam is. Olyan kicsi volt, hogy együtt befértünk a kis házikómba. Mindig ott aludtunk egymáshoz bújva :) Igazi jó barátok lettünk. Mikor már Lujza akkora lett, hogy nem fért be a házikómba, akkor néha megkergettem kicsit, hihi :) Hát mégiscsak macska :))))
Jött a hideg tél, aminek nagy részét a lakásban töltöttem, meg a kertben Lujzával. Egyre nagyobb lett, és már nem akart velem annyit játszani.
Sokat látogattuk meg az idősebb házaspárt itt, és ott volt Rocky és Midges. Midges öreg kutya volt, mindig morgott, de nem bántott. Rocky nagyon jó pajti volt :) Állandóan rohangáltunk, játszottunk. Azt különösen szerettem, mikor azt játszottuk, hogy most én győzöm le őt, és a hátára feküdt, mancsai az égnek, én meg a nyakát harapdáltam. Rocky egyébként két éves németjuhász kutya :))))))))))
Ahogy Lujzával egyre kevésbé barátkoztam, úgy lettünk egyre jobb pajtik Rocky-val. Nem sokkal később oda is költöztem hozzájuk. Akkor sajnos a gazdi nagyon hosszú időre elment. Nem tudom, miért hagyott magamra, reméltem, hogy visszajön, és jól éreztem magam Rocky-val. Na, de a folytatás majd később.
2009. január 5., hétfő
Nemsokára megyek kutyaiskolába
Ma nagyon fura dolog történt. Elindultunk reggel sétálni, és alig jutottunk el pár háznyira, a gazdi visszafordult. Nagyon megijedtem, mert éppen végeztem a ... khm... nagy dolgommal, és azt hittem, hogy máris megyünk haza. Aztán kiderült, hogy csak az a nagy pohár maradt otthon, amibe a gazdi minden reggel fekete folyadékot rak, és azt issza egész séta alatt. Egyszer hagyta, hogy megkóstoljam, és nagyon izlett. Az még Magyarországon volt. De akkor is csak azért, mert kiömlött a földre, én meg felnyaltam. Mindenki nevetett rajtam, azt mondták, kutyák nem isznak kávét. Pedig én kutya vagyok :)
Na, aztán elindultunk újra. Erre még csak egyszer jártunk, akkor is csak azért, mert kiengedett a gazdi hátra, a kertbe, én meg kicsit messzebbre merészkedtem. Akkor egy hölgy elkapott és bevitt a sarki közértbe, ők pedig felhívták gazdit, és jött értem. Azóta nem engednek ki a kertbe póráz nélkül :(
Szóval elmentünk a közértbe, vettünk tejet, aztán hazafele másfelé jöttünk. Úgy láttam, mintha a gazdi nem nagyon tudná, hol vagyunk, hihi :))))) Én persze tudtam. De aztán ő is megtalálta három utcával később.
Ma este nagy dolog fog történni. Gazdi mondta, hogy elvisz a kutyaiskolába, mert be kell fizetni a tanfolyamot. Holnaptól fogok járni. Már nagyon várom, gazdi szerint nagyon okos blöki vagyok. De persze minden gazdi ezt mondja, nem?
Kicsit meséljek tovább magamról és arról, ahogy kezdődött az életem? Amikor gazdi megtalált, nagyon örültem. Kaptam ételt, házikót, aztán három nap múlva nagyon megijedtem. Mindenki elment. A gazdi is, meg Elliott is, meg a két idősebb ember is. Ott maradtam egyedül az udvaron. De aztán jött egy másik hölgy és úr, meg volt egy kisfiú és egy kislány, és volt nekik egy nagyon aranyos fekete kis kutyájuk, akkora volt, mint én. Nagyon sokat játszottunk. Átvittek az ő házukba, egy utcával volt csak arrébb, vigyáztak rám, jól éreztem magam. Volt játszópajtim is, meg a gyerekek is szerettek. Egy hét múlva jött csak vissza Elliott, hallottam, hogy valami üzleti úton volt Amszerdamban. De a gazdi csak sokkal később jött vissza, közel egy hónapig volt távol. Azt hittem, már vissza sem jön, és nem lesz a gazdim mégse.
De aztán visszajött, és megint minden nagyon szép és jó volt. Nem sokkal később hatalmas utazásra került sor, de arról szerintem majd csak később írok. Mondtam én, hogy kalandos életem volt már eddig is :)
Na, aztán elindultunk újra. Erre még csak egyszer jártunk, akkor is csak azért, mert kiengedett a gazdi hátra, a kertbe, én meg kicsit messzebbre merészkedtem. Akkor egy hölgy elkapott és bevitt a sarki közértbe, ők pedig felhívták gazdit, és jött értem. Azóta nem engednek ki a kertbe póráz nélkül :(
Szóval elmentünk a közértbe, vettünk tejet, aztán hazafele másfelé jöttünk. Úgy láttam, mintha a gazdi nem nagyon tudná, hol vagyunk, hihi :))))) Én persze tudtam. De aztán ő is megtalálta három utcával később.
Ma este nagy dolog fog történni. Gazdi mondta, hogy elvisz a kutyaiskolába, mert be kell fizetni a tanfolyamot. Holnaptól fogok járni. Már nagyon várom, gazdi szerint nagyon okos blöki vagyok. De persze minden gazdi ezt mondja, nem?
Kicsit meséljek tovább magamról és arról, ahogy kezdődött az életem? Amikor gazdi megtalált, nagyon örültem. Kaptam ételt, házikót, aztán három nap múlva nagyon megijedtem. Mindenki elment. A gazdi is, meg Elliott is, meg a két idősebb ember is. Ott maradtam egyedül az udvaron. De aztán jött egy másik hölgy és úr, meg volt egy kisfiú és egy kislány, és volt nekik egy nagyon aranyos fekete kis kutyájuk, akkora volt, mint én. Nagyon sokat játszottunk. Átvittek az ő házukba, egy utcával volt csak arrébb, vigyáztak rám, jól éreztem magam. Volt játszópajtim is, meg a gyerekek is szerettek. Egy hét múlva jött csak vissza Elliott, hallottam, hogy valami üzleti úton volt Amszerdamban. De a gazdi csak sokkal később jött vissza, közel egy hónapig volt távol. Azt hittem, már vissza sem jön, és nem lesz a gazdim mégse.
De aztán visszajött, és megint minden nagyon szép és jó volt. Nem sokkal később hatalmas utazásra került sor, de arról szerintem majd csak később írok. Mondtam én, hogy kalandos életem volt már eddig is :)
2009. január 4., vasárnap
Ki is vagyok én és hogyan kezdődött az életem?
Sziasztok!
Húha, nem is tudom, hol kezdjem :) Szerintem először bemutatkozom. Flopó a nevem, és kb. 2 éves vagyok. Nem vagyok fajtiszta kutyus, a gazdi azt mondja, hogy tacskó és Jack Russell terrier lehetett az anyu meg az apu. De én nem emlékszem rájuk.
Eddig nagyon kalandos életem volt. 2007. január-február táján születtem, nem tudom pontosan, erre sem emlékszem. Már tavasz volt, amikor megtaláltam a gazdit :))) Egy kocsiból dobtak ki, Spanyolországban, ahol születtem. Több napig kóboroltam az utcán, és már kezdtem nagyon éhes lenni :( Április volt, kellemes idő, minden nagyon fura és új volt az utcán. Eleinte nagyon élveztem, de aztán már jó lett volna hazamenni. Viszont nem volt hova.
Egy párhoz szegődtem, eleinte simogattak, de aztán nem érdekeltem őket. Tovább sétáltak - nélkülem. Akkor megláttam két hölgyet. Ők nagyon aranyosak voltak, ők is rögtön simogatni kezdtek, örültem, csóváltam a farkamat, azt mondták, hogy édes vagyok :) Követtem őket, hátha adnak enni is.
Aztán valami nagyon fura dolog történt. Én ugrándoztam, és jött ez a nagy fekete valami. A hölgyek sikítottak, én meg nagyon megijedtem. Ott ültem az út közepén, sírtam, fájt a lábam. Nagyon sírtam. Akkor az egyik hölgy felvett és a járdára tett. Nem tudtam rögtön felállni, mert kicsit fájt a lábam. Tovább sírtam :(. Ők vártak, de nem csináltak semmit. Aztán elmúlt az ijedelmem, és végülis nem is fájt azért annyira :). Próbáltam felállni és sikerült. Tovább követtem a hölgyeket, bár kicsit bicegve. Láttam, hogy nagyon örültek, hogy nem történt bajom.
Tényleg adtak enni :) Már elég éhes voltam. Kaptam házikót is, meg takarót, nem is volt rossz. Gazdinak van egy párja, ő is nagyon rendes hozzám mindig. Meg az idősebb pár is aranyos volt, később laktam náluk sokáig.
Na, egyelőre ennyit arról, hogyan is kezdődött az életem... majd folytatom.
Ami a mai napot illeti, már voltunk sétálni gazdival. Tudjátok, most Kanadában élek. Van egy kis téli kabátom, egyik fele szép sötétkék, van rajta címer is arannyal, szerintem rendkívül jóképű fiú vagyok abban :) Sajnos a gazdi a másik felét szereti rám adni, ami piros, és még címer sincs rajta. Azt mondja, hogy jobban lát benne, ha kicsit messzebbre merészkedem. Ez ugyan igaz, mégis sokkal csinosabb vagyok a kékben, ezért jobban szeretem. Tegnap kicsit tudtam a kéket hordani, elmentünk egy nagy parkba, ahol még sohasem voltam korábban. Sok kutya volt, és lehetett szabadon játszani. De aztán sajnos a gazdi kifordította a kabátkámat a pirosra. Mindegy, az is csinos végülis :). Volt egy nagyon aranyos kis kutyalány, rózsaszín kabátkája volt. Sokat játszottunk. Remélem, ha legközelebb megyünk oda, megint ott lesz.
Most elsőre ennyi, majd holnap folytatom :)
Húha, nem is tudom, hol kezdjem :) Szerintem először bemutatkozom. Flopó a nevem, és kb. 2 éves vagyok. Nem vagyok fajtiszta kutyus, a gazdi azt mondja, hogy tacskó és Jack Russell terrier lehetett az anyu meg az apu. De én nem emlékszem rájuk.
Eddig nagyon kalandos életem volt. 2007. január-február táján születtem, nem tudom pontosan, erre sem emlékszem. Már tavasz volt, amikor megtaláltam a gazdit :))) Egy kocsiból dobtak ki, Spanyolországban, ahol születtem. Több napig kóboroltam az utcán, és már kezdtem nagyon éhes lenni :( Április volt, kellemes idő, minden nagyon fura és új volt az utcán. Eleinte nagyon élveztem, de aztán már jó lett volna hazamenni. Viszont nem volt hova.
Egy párhoz szegődtem, eleinte simogattak, de aztán nem érdekeltem őket. Tovább sétáltak - nélkülem. Akkor megláttam két hölgyet. Ők nagyon aranyosak voltak, ők is rögtön simogatni kezdtek, örültem, csóváltam a farkamat, azt mondták, hogy édes vagyok :) Követtem őket, hátha adnak enni is.
Aztán valami nagyon fura dolog történt. Én ugrándoztam, és jött ez a nagy fekete valami. A hölgyek sikítottak, én meg nagyon megijedtem. Ott ültem az út közepén, sírtam, fájt a lábam. Nagyon sírtam. Akkor az egyik hölgy felvett és a járdára tett. Nem tudtam rögtön felállni, mert kicsit fájt a lábam. Tovább sírtam :(. Ők vártak, de nem csináltak semmit. Aztán elmúlt az ijedelmem, és végülis nem is fájt azért annyira :). Próbáltam felállni és sikerült. Tovább követtem a hölgyeket, bár kicsit bicegve. Láttam, hogy nagyon örültek, hogy nem történt bajom.
Tényleg adtak enni :) Már elég éhes voltam. Kaptam házikót is, meg takarót, nem is volt rossz. Gazdinak van egy párja, ő is nagyon rendes hozzám mindig. Meg az idősebb pár is aranyos volt, később laktam náluk sokáig.
Na, egyelőre ennyit arról, hogyan is kezdődött az életem... majd folytatom.
Ami a mai napot illeti, már voltunk sétálni gazdival. Tudjátok, most Kanadában élek. Van egy kis téli kabátom, egyik fele szép sötétkék, van rajta címer is arannyal, szerintem rendkívül jóképű fiú vagyok abban :) Sajnos a gazdi a másik felét szereti rám adni, ami piros, és még címer sincs rajta. Azt mondja, hogy jobban lát benne, ha kicsit messzebbre merészkedem. Ez ugyan igaz, mégis sokkal csinosabb vagyok a kékben, ezért jobban szeretem. Tegnap kicsit tudtam a kéket hordani, elmentünk egy nagy parkba, ahol még sohasem voltam korábban. Sok kutya volt, és lehetett szabadon játszani. De aztán sajnos a gazdi kifordította a kabátkámat a pirosra. Mindegy, az is csinos végülis :). Volt egy nagyon aranyos kis kutyalány, rózsaszín kabátkája volt. Sokat játszottunk. Remélem, ha legközelebb megyünk oda, megint ott lesz.
Most elsőre ennyi, majd holnap folytatom :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)