Ki is vagyok én és hogyan kezdődött az életem?

Sziasztok!

Húha, nem is tudom, hol kezdjem :) Szerintem először bemutatkozom. Flopó a nevem, és kb. 2 éves vagyok. Nem vagyok fajtiszta kutyus, a gazdi azt mondja, hogy tacskó és Jack Russell terrier lehetett az anyu meg az apu. De én nem emlékszem rájuk.

Eddig nagyon kalandos életem volt. 2007. január-február táján születtem, nem tudom pontosan, erre sem emlékszem. Már tavasz volt, amikor megtaláltam a gazdit :))) Egy kocsiból dobtak ki, Spanyolországban, ahol születtem. Több napig kóboroltam az utcán, és már kezdtem nagyon éhes lenni :( Április volt, kellemes idő, minden nagyon fura és új volt az utcán. Eleinte nagyon élveztem, de aztán már jó lett volna hazamenni. Viszont nem volt hova.

Egy párhoz szegődtem, eleinte simogattak, de aztán nem érdekeltem őket. Tovább sétáltak - nélkülem. Akkor megláttam két hölgyet. Ők nagyon aranyosak voltak, ők is rögtön simogatni kezdtek, örültem, csóváltam a farkamat, azt mondták, hogy édes vagyok :) Követtem őket, hátha adnak enni is.

Aztán valami nagyon fura dolog történt. Én ugrándoztam, és jött ez a nagy fekete valami. A hölgyek sikítottak, én meg nagyon megijedtem. Ott ültem az út közepén, sírtam, fájt a lábam. Nagyon sírtam. Akkor az egyik hölgy felvett és a járdára tett. Nem tudtam rögtön felállni, mert kicsit fájt a lábam. Tovább sírtam :(. Ők vártak, de nem csináltak semmit. Aztán elmúlt az ijedelmem, és végülis nem is fájt azért annyira :). Próbáltam felállni és sikerült. Tovább követtem a hölgyeket, bár kicsit bicegve. Láttam, hogy nagyon örültek, hogy nem történt bajom.

Tényleg adtak enni :) Már elég éhes voltam. Kaptam házikót is, meg takarót, nem is volt rossz. Gazdinak van egy párja, ő is nagyon rendes hozzám mindig. Meg az idősebb pár is aranyos volt, később laktam náluk sokáig.

Na, egyelőre ennyit arról, hogyan is kezdődött az életem... majd folytatom.

Ami a mai napot illeti, már voltunk sétálni gazdival. Tudjátok, most Kanadában élek. Van egy kis téli kabátom, egyik fele szép sötétkék, van rajta címer is arannyal, szerintem rendkívül jóképű fiú vagyok abban :) Sajnos a gazdi a másik felét szereti rám adni, ami piros, és még címer sincs rajta. Azt mondja, hogy jobban lát benne, ha kicsit messzebbre merészkedem. Ez ugyan igaz, mégis sokkal csinosabb vagyok a kékben, ezért jobban szeretem. Tegnap kicsit tudtam a kéket hordani, elmentünk egy nagy parkba, ahol még sohasem voltam korábban. Sok kutya volt, és lehetett szabadon játszani. De aztán sajnos a gazdi kifordította a kabátkámat a pirosra. Mindegy, az is csinos végülis :). Volt egy nagyon aranyos kis kutyalány, rózsaszín kabátkája volt. Sokat játszottunk. Remélem, ha legközelebb megyünk oda, megint ott lesz.

Most elsőre ennyi, majd holnap folytatom :)