Hát ez csalódás volt :(

Voltunk kutyaiskolában. Sajnos egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek képzeltem :(

Amikor Magyarországon mentünk, akkor nagyon jó buli volt. Szaladgálhattam, ugrálhattam, az akadályokon is állandóan jöhettem-mehettem. A gazdi még pluszban mindig ment velem az akadályokon, nagyon jó buli volt. Itt elmentünk az első órára. Eleve akadályok nem voltak, csak pallók a földön. Nem értem, miért csinálják ezt, hiszen én voltam a csoportban a legkisebb, és én is elsőre fel tudtam mászni Magyarországon a legmagasabb akadályra is.

A másik, hogy az egy órából talán ha 5 percet mozogtam. Semmit nem csináltunk. Egyszer futhattam a gazdi után, kétszer mehettem át a kígyón és ennyi. Meg volt egy fura dolog, ott egy palló volt, és a gazdi mellé állt. Az oktató szerint nekem ki kellett volna találnom, hogy mit akar a gazdi. Hát nem tudom, miért nem lehet azt, hogy a gazdi megmondja nekem, hogy mit csináljak, vagy legalább megmutatja, és én örömmel csinálnám. De ez szerintem egy kicsit túlzás, hogy találjam ki, hogy mire gondol, nem? Találgattam én, de nem is sikerült a gyakorlat, mert nem tudtam kitalálni. Sajnálom :( De hát hogy lehet ilyen idétlen dolgot?

Most így akarja az egész tanfolyamot csinálni, hogy én gondolatolvasót játsszak? Hát, nem tudom... Majd meglátjuk.

A gazdi most azt mondta, hogy elmegy és megnéz egy másik helyet. Akkor kiderül, hogy minden kanadai kutyaiskola ilyen rossz-e, vagy csak kifogtuk... Sajnos itt már ki van fizetve a 6 óra, de a következő szintet már máshol fogjuk csinálni, mert örülök, ha a hat órát kibírom itt.

Ja, meséljek a nagy utazásról? Imádok kocsiban utazni. Általában az anyósülésre ugrok be, de ha ki akarnak venni, akkor simán átmegyek a vezetőülésre :) Ilyenkor a gazdi mindig azt kérdezi: Flopó, te vezetsz? :)

Szóval beültünk a kocsiba, és nagyon sokáig mentünk. Két nappal és két éjjelen át mentünk. Nem tudtam, hogy hova megyünk, és hogy meddig, de nagyon hosszú volt. Aztán megérkeztünk Magyarországra. A gazdi azt hitte, hogy soha többet nem akarok majd kocsiban utazni :) De nekem tetszett, és még mindig nagyon szeretek kocsikázni. Magyarországon az idősebb házaspárnál laktunk, akik már Spanyolországban is ott voltak. Ők a gazdi szülei. Pár hónapig voltunk náluk, utána elköltöztünk egy másik házba, Elliottal együtt.

Ott volt egy kutya, Brúnó, de nem nagyon jöttünk ki egymással. Mindig meg akarta enni a kajámat - azt meg nem szeretem. Volt egy kis cica is, Lujza. Mivel Brúnóval nem csíptük egymást, így Lujza lett a legjobb barátom. Sokkal kisebb volt még nálam is. Olyan kicsi volt, hogy együtt befértünk a kis házikómba. Mindig ott aludtunk egymáshoz bújva :) Igazi jó barátok lettünk. Mikor már Lujza akkora lett, hogy nem fért be a házikómba, akkor néha megkergettem kicsit, hihi :) Hát mégiscsak macska :))))

Jött a hideg tél, aminek nagy részét a lakásban töltöttem, meg a kertben Lujzával. Egyre nagyobb lett, és már nem akart velem annyit játszani.

Sokat látogattuk meg az idősebb házaspárt itt, és ott volt Rocky és Midges. Midges öreg kutya volt, mindig morgott, de nem bántott. Rocky nagyon jó pajti volt :) Állandóan rohangáltunk, játszottunk. Azt különösen szerettem, mikor azt játszottuk, hogy most én győzöm le őt, és a hátára feküdt, mancsai az égnek, én meg a nyakát harapdáltam. Rocky egyébként két éves németjuhász kutya :))))))))))

Ahogy Lujzával egyre kevésbé barátkoztam, úgy lettünk egyre jobb pajtik Rocky-val. Nem sokkal később oda is költöztem hozzájuk. Akkor sajnos a gazdi nagyon hosszú időre elment. Nem tudom, miért hagyott magamra, reméltem, hogy visszajön, és jól éreztem magam Rocky-val. Na, de a folytatás majd később.