Már jól vagyok

Köszönöm szépen az aggódást, már alig van valami bajom. Szinte teljesen meggyógyultam, 2 nap alatt túl voltam rajta, nem is volt ez igazi megfázás :) Viszont két napig a gazdi ágya mellett aludhattam, az emeleten, ami azért nem semmi :) Elliott vitt fel először, mondván, hogy mivel beteg vagyok. Rögtön jobban éreztem magam :)))

Aztán most meg Elliott elment, úgyhogy szerintem egész héten a gazdi ágya mellett fogok aludni, mert eléggé egyedül van...

Holnap megyünk megint agility-zni a kutyaiskolába. Kiváncsi leszek, hogy másodszorra jobb lesz-e. Remélem. Közben az a másik kutyaiskola nagyon jónak tűnik, akikkel a gazdi levelez, de az majd csak Vegas után lesz, mert először megyünk Vegasba 2 hónapra (bibibii) és májusban mehetek csak a következő tanfolyamra.

Meséljek még kicsit arról, hogyan kerültem Kanadába? Na, az úgy volt, hogy ugye Magyarországon lettem hagyva, ami nem szép dolog. De a gazdi azt mondta, hogy amíg nem tudja, hogy mennyi időre jön, addig inkább nem tenne ki ilyen megpróbáltatásnak, hogy átrepülni az óceánt. Ezt mondjuk meg is értem.

Aztán szeptemberben esett az eset, hogy nyitva maradt a nagy kapu reggel. Illetve becsukódott, csak visszanyílt, és ott volt tárva-nyitva. Én mondtam a skacoknak, hogy csavarogjunk kicsit, mert az nagyon jó buli. Ők nem nagyon voltak előtte az utcán, nem jártak sétálni. Midges szegény öreg volt és lassú, úgyhogy Rocky-val indultunk kettesben. De aztán valahogy elvesztettem Rocky-t és már csak egyedül barangoltam. Megint kezdtem éhes lenni... Meg haza is akartam menni. Ekkor talált meg egy nagyon kedves hölgy, aki magához vett. Egy hétig a szomszédban kellett lennem, de utána átvittek magukhoz. Volt egy lány kutyájuk, Picúr, vele is nagyon sokat játszottam. A férjével meg sokat néztünk együtt tévét, mindig odaültem a lábához, és úgy néztük. A gazdi sosem néz tévét, így ez teljesen új volt nekem.

Egy hónapig voltam a hölgynél. Akkor jöttek értem Ilike és Jenő, mert állítólag a gazdi megtalált a messzi Kanadából keresve. Felhívta az összes állatorvost a környéken, és az egyik tudta, hogy Etusnál vagyok. Etus pedig felhívta Ilikééket. Így aztán hazakerültem. Rocky pajti is hazatért :) Sajnos Midges nem, mert már öreg volt, süket, eléggé vak, és el kellett altatni. 17 éves volt. Az kutyáknál nagy szó, mert héttel kell szorozni!

A gazdi szokta mesélni másoknak, hogy amikor végül egy hónap után Ilikéék elmondták neki, hogy elkóboroltam, akkor 3 napon át bújta az elveszett kutyás fórumokat, esténként meg az ágyban sírdogált. Egyik este is ott szipogott, és mondta Elliottnak, hogy "ha megtalálom, akkor kihozom magammal". Mire Elliott - annak tudatában, hogy körülbelül tű a szénakazalban esete forog fenn - nagy nyugodtan mondta, hogy "jó, persze, ha megtalálod, kihozzuk" :))) Hát így kerültem Kanadába, majd az utazásról egy következő bejegyzésben beszámolok.

Közben rájöttem, hogy Elliott elvitte a fényképezőgépet, úgyhogy a Kongomat majd csak egy hét múlva tudom megmutatni. Addig is pusszancs mindenkinek :)