Vendégségben és utána végre itthon

Kedves Amanóba, hogy válaszoljak kérdésedre: bizony, halálra voltam kényeztetve :DDD. Az úgy volt, hogy a gazdiék végül tényleg elrepültek Las Vegasba, és én meg Steve bácsihoz kerültem. Neki van egy hét éves fia, a barátnőjének pedig egy hét és egy négy éves fia. Így aztán állandó felhajtás és ricsaj volt, mindig versenyeztek, hogy ki vigyen sétálni, aminek persze nagyon örültem, mert én azt sem bánom, ha egy nap tízszer megyünk sétálni. Legalább jut belőlem mindenkinek :)))

Aztán azon is ment a vita, hogy kinek az ágyában aludhatok, mert az biza kitüntetés volt, hogy este kit választok. Itt például a négy éves Ryan ágyában durmolok:

Szóval nagyon jó buli volt, és egy percig sem unatkoztam. Aztán hazajött Elliott, de nem sokkal később visszament Las Vegasba. Ekkor sajnos nem Steve bácsi vigyázott rám, mert ő is ment Elliottal bulizni. Így aztán Denis és Elisabeth vettek gondjaikba egy hétre. Nekik van egy nagy macsekjuk, még nálam is nagyobb! (Na jó, azért az nem olyan nehéz.) Nagyon jól kijöttünk és együtt aludtunk :))) Hihi, nem úgy, én ugye úgy nem tudok, mert a golyóimat levágták :( Meg egyébként is, mi lenne az, kutyka? :D

Aztán most már hazajött gazdi is, úgyhogy minden happy, visszatért minden a régi kerékvágásba!

Nagy dolgok történnek felénk

Nagyon nagy események történnek az életünkben. Először is elköltöztünk. Ez egy csendesebb környék, nagyobb házikóval és a kert is kicsit nagyobb. Ráadásul van a közelünkben egy nádas, hát az nagyon jó buli ám :))) Vannak benne nyuszik. Eleinte órákra felszívódtam a nádasban, de az utóbbi időben már a gazdi nem engedi, és a séta végén megköt, mielőtt lelépnék a nádasba.

Ettől függetlenül van jó kis erdő meg kisebb nádas részek, ahol lehet turkálni, szóval szeretem ezt a helyet.

Aztán volt ám esküvő is! Gazdiék összeházasodtak, nagy felhajtás volt (már nekem nagynak tűnt, ők azt mondják, hogy nagyon szerény volt). Itt voltak gazdi szülei is, akikkel nagyon sokáig laktam Budapesten, örültek, hogy még emlékszem rájuk. Hogy ne emlékeznék, mikor annyi finom házikosztot etettek velem!

Kicsit hiányzik Rocky barátom, akivel ott a hatalmas kertben futkározhattunk. Szóval itt voltak négyen, gazdi szülei, huga és a férje, és mindenhova együtt mentek, engem meg jól itthon hagytak. De azért egyszer például elmentek gazdiék valami üzleti vacsira, akkor a család nélkül, és hazajöttek annyi bélszín-maradékkal, hogy egész héten bélszínt ettem :DDD Állítólag megkérték a pincért, hogy mindenkinek a tányérjáról a maradékot csomagolja össze :) Fincsi volt :)))

Tegnap elvittek Steve bácsihoz, vele maradtam volna majdnem 2 hétig. Gazdiék utaztak volna Las Vegasba, de aztán amikor elvittek engem késő este, utána kapták a telefont, hogy mégsem jön össze amiért menni akartak, elhalasztják egy héttel, úgyhogy hazajöhettem :) Pedig Steve teljes családja már nagyon készült rám. Többen bérbe is kértek 1-1 napra, pl. a huga meg a barátnője :))) Tuti halálra kényeztettek volna mindenhol. De ha minden igaz, nem sokára megtörténik, mert ha összejön az üzlet gazdiék már repülnek is.

Meggyógyultam

Azért nem nagyon volt kedvem írogatni, mert komoly baleset ért. Felvágtam a tappancsomat az erdőben, ahol sétálni szoktunk. Annyira mélyen bevágódott, hogy gyakorlatilag szinte kettévált. Nagyon fájt és nagyon sokat sírtam. Állítólag valaki eltört egy sörösüveget és abba léptem bele.

Gazdi elvitt a dokihoz. Állítólag a kutyák tappancsát nem lehet összevarrni, mert annyira gyenge szövetből van, hogy 20 perc alatt kijönne belőle a varrás. Így aztán összeragasztotta a doki bácsi, de a legviccesebb az volt, hogy adott egy nagy nylon zacskót. Ez kemény volt, és ezt húzták a lábamra mindig, amikor ki kellett mennem, hogy ne érhesse piszok és nedvesség a tappancsomat. Persze vagy 4 napig teljesen be volt kötve az egész lábam, szép virító zöld kötéssel :)

Ekkor már nem fájt, de ez a zacskózás nem tetszett, nem lehetett benne rendesen járkálni, és persze mókusokat sem kergethettem. Illetve azt azóta sem lehet. Mert hogy a gazdi körülnézett az erdőben, és azt mondta, hogy tele van széttört üveggel és nem megyünk oda többet.

Tanultam ám a bűzösborz esetből is, mert hogy újra le lettem spriccelve, és megint a szemembe ment, ami nagyon csíp. Úgyhogy már nem megyek a bűzösborz-lak közelébe, nem hagyom magam harmadszor is.

A lábam tehát teljesen begyógyult már, még antibiotikumot is kellett szednem. Aztán találtam kiscicákat ám, Elliott szüleinek kertjében. Néhány napig tudtam őket ugatni, de aztán az anyamacska megunhatott, mert elvitte őket máshova. Mondjuk meg is értem, mert egész nap nem csináltam mást, csak őket ugattam, amíg a környéken mindenkinek az idegeire nem mentem. Nem bántottam én őket, csak ugattam :) Ők meg aludtak :D - volna...

Egyébként megint költözünk, már pakolnak a gazdiék. Kiváncsi vagyok, milyen lesz az új házikó és lesz-e sok kergetni való mókus.

Büdi vagyok

Mint kiderült, az nem görény, hanem bűzös borz. Egyébként nagyon szép állat. És még csak nem is az após fészere alatt lévő spriccelt le...

Mondom én, hogy helyes kis állatok. Szerintem ez egy kölyök képe, ennél nagyobbra nőnek, akkorára, mint én.

Az úgy történt, hogy tegnap este addig ástam a kapu alatt, míg ki tudtam szökni. A garázs környékén találkoztam bűzös borz pajtival, aki szintén a szemétben lévő csontokra utazott, ahogy én is. De azok az én csontjaim, a mi szemetünkben voltak. Ezzel ő nem értett egyet, ekkor következtek a bonyodalmak. Szerencsére csak messziről kapott el a spricceléssel, de ahhoz éppen eléggé, hogy olyan büdös legyek, amilyet még ember nem érzett.

Sírtam, a gazdi ajtaja előtt, ő kinyitotta, beengedett. A gazdi még sosem érzett bűzös borz szagot, ezért nem tudta, mi történt. Lemosta a szememet kétszer is, mert azt látta, hogy nem tudom kinyitni. Azt hitte, valami olajba estem bele, ahhoz hasonlított a szaga.

Aztán tíz perc múlva megjött Elliott. Belépett, és kérdezte a gazdi, hogy "milyen szaga van a bűzös borznak?" Mire Elliott mondta, hogy ilyen. Amikor megtudta, hogy én vagyok a bűnös, ki lettem tessékelve a kertbe, gazdinak fürdeni kellett, minden ruhát kimosni, a bolhanyakörvem is repült a kukába. A gond az, hogy nem jön valami egyszerűen le az ember kutyájáról ez a szag. Hetekig, sőt, több hónapig is bűzlik. Na de gazdi rákeresett az interneten, és kiderült, hogy hidrogén-peroxiddal (amivel az emberek a hajukat szőkítik), szódabikarbónával és mosogatószerrel kutyult csodalötty lehozza. Mindez éjjel fél egykor.

Tehát én a kertben, gazdiék meg indulnak az éjjel-nappali boltba beszerezni a lemosásomhoz szükséges szereket. Ennek tetejébe egész nap esett, még jó, hogy van kutyaházikóm. Este már nem akart a gazdi lemosni, mert meg is kell száradnom, kint meg esett az eső, úgyhogy büdösen aludtam a kertben a házikómban. Ma reggel aztán kétszer is le lettem mosdatva a csodamix-szel. Most már beengednek a lakásba, de csak a saját ágyamban lehetek. Még mindig bűzlök kicsit.

A gazdi abban reménykedik, hogy megtanultam a leckét, és békén fogom hagyni a bűzös borzokat eztán. Háááááát... az akkor is az én csontom volt, nem volt joga elvenni...

Macskales

Még az utolsó napon történt, amikor Elliott szüleinél voltunk. A gazdi kijött a kertbe, és elengedett szabadon. Találtam egy macskát :D Először elfutott előlem, de nem volt az az ijedős fajta. Bebújt a terasz alá, ahova éppen befértünk, és bekucorodott a sarokba. Én ugyan ugattam, de nem zavartatta magát. Olyannyira nem, hogy álomba szenderedett. Hát minek strapálja az ember (az ember kutyája) magát és ugatja ki a lelkét? Ő meg alszik?

A gazdiék csak nevettek. Én meg ugattam. A macska meg aludt. Két órán át. A gazdi azt mondta, hogy nem baj, hadd ugassak, szomszéd ugyanis nincsen, nem reklamál senki. Én meg majd csak elfáradok. Persze pókerezett, és nyitva hagyta a terasz ajtaját, hogy hallja, hogy ugatok, mert addig biztos, hogy ott vagyok. Aztán két óra múlva meguntam az ugatást, és áttelepültem a fészerhez, ami alatt a görény van. De sajnos amint kicsit csöndben voltam, már jött is ki a gazdi, és persze tudta, hol kell keresni. Ha nem a macskánál, akkor a görénynél...

Aztán lett saját házikónk. Ez nagyon teccik. Egyrészt alhatok a kanapén meg az ágyikóban, másrészt van egy kis kert, ahova bármikor kimehetek. Szeretek a nyitott ajtónál a lábtörlőn feküdni és szagolni meg hallgatni a külvilágot.

Tegnap vettek nekem kutyaházat is :) Attól tartok, ez azt jelenti, hogy lesz, amikor egyedül kell lennem a kertben, de legalább nem ázom meg. Viszont napi egyre csökkent a séták száma, csak reggel visz el a gazdi, este általában nincs kedve. Olyankor lemegyünk egy kis patakhoz, ahol mindenféle állatokat lehet hajkurászni. Úgyhogy most szép az élet :)

Cicák, görények és egyéb nyalánkságok

Las Vegast nagyon élveztem, minden nap 5-6 séta volt, bár néha több órára egyedül hagytak a lakásban, de nem volt vészes. Szerettem kergetni a cicákat is, bár az anyacica, akinek kölykei voltak, kétszer is megtámadott, és mindkétszer a gazdi mentett meg. Egyszer sikerült meglépnem másfél órára az esti séta folyamán, ami sok aggodalmat okozott a gazdinak, de végül megtalált a bozótban.

Rendszeressé vált, hogy amikor mentünk vissza a lakásba, akkor felvett az ölébe, és úgy vitt át az épület kapuján, mert mindig felszívódtam a bokrok között a kapu közelében. Egyrészt a cicák mindig ott voltak, másrészt nem is nagyon akartam bemenni... Egyszer két cicakölyköt is találtam ott, az egyiket felkergettem a fára, de a másik nem mozdult. Csak ugattam, ő meg kapkodott felém. Már kiszólt valaki az erkélyről, hogy nem tud aludni az ugatástól, pedig a gazdi próbált elkapni, de én ügyesebb voltam, és mindig kikerültem. Végül felvette a kiscicát, elvitte onnan, én meg persze követtem, és úgy tudott elkapni. Édes kis fekete cicusok voltak.

Most visszarepültünk Torontóba, és vasárnapig (állítólag csak addig) Elliott szüleinél lakunk. Sajnos itt nem mehetek be a lakásba, de azért az előszobába beengednek, ott van az ágyikóm. Elliott apukája csinált nekem futkározót a kertben, egy nagy drótot kötött ki, és azon van a pórázom, így egész nagy területet be tudok járni. De azért csak jobb, ha a gazdi ágyában aludhatok :)

Két napja este találtam egy görényt a fészer alatt. Bebújtam, és ott ugattam, de szerencsére nem locsolt meg a bűzével. Állítólag akkor egy hónapig büdös lennék, és nem jöhetnék be a házba meg az autóba sem. Azt azért nem szeretném. Vagy fél órába telt, mire a gazdi kiszedett a fészer alól :)

Szóval elég sokat rosszalkodok mostanában, de hát mit tegyek, jön a tavasz, én is kezdek élénkülni :)

Vegas és sok séta

Bocsánat, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, de nagy utazásban voltam, megérkeztünk Las Vegasba. Nagyon jó hely, és nagyon sokat visznek sétálni, mert az elmúlt héten gyakorlatilag strandidő volt, úgyhogy napi 4-5 alkalommal is voltunk sétálni.

Van egy közeli park, oda szoktunk menni, néha vannak ott más kutyák is, jól eljátszunk.

Még a medencéhez is bevittek, pedig elvileg oda nem szabadna kutyáknak menni, de elbújtattak a sarokban :). Ma megtámadott egy macska... Jó, ok, az én hibám is, nem kellett volna piszkálni a négy kiscicájával...

Az úgy volt, hogy néha vannak ilyen macsekok erre, akkorák, mint én, és nem félnek tőlem. Csak ott ülnek, és nem mozdulnak, akkor sem, ha ugatok rájuk. Most is nézegettem ezt a macsekot, de szoptatott négy kis feketét, és nem volt túl barátságos. Abban a pillanatban, amikor közelebb léptem, fogta, és nekem támadt, én meg nyüszítettem, majd megint nekemjött. Megint csak sírtam, majd a gazdi megmentett.

De azt nagyon élvezem, hogy állandóan jövünk-megyünk, voltunk megnézni a Hoover Dam-ot is, az egy nagy víztározó. Ott piknikeztünk, meg kénytelen voltam fürdeni is a tóban, mert újabban szeretek meghemperegni más kutyák piszkában, és olyan büdös voltam, hogy megmostak mosogatószerrel és háromszor beledobtak a tóba :D De legalább megmuttam, hogy milyen jól tudok úszni ;)

Mégis agility-bajnok leszek

Véget ért életem első agility tanfolyama. Az utolsó előtti órán csak négyen voltunk, és messze én voltam a legügyesebb a csoportból. Ennek a gazdi nagyon örült. Egyébként azért tudtam mindent, mert végre olyan dolgokat csináltunk, amiket annak idején a magyar kutyaiskolában is. Azokat meg nagyon szerettem.

Mentünk végre teljes pályát például, az ment nagyon. Aztán az utolsó órán is egész jól megyegettek a dolgok, szóval a gazdi most úgy gondolja, hogy mégis mehetek a következő tanfolyamra, ami szerintem is jó ötlet. Majd Vegasban jól begyakorolom az itt tanultakat.

Kajálással is jobban állok mostanában, már kezdem megenni néha a szárazkaját, aminek a gazdi örül. Azt szeretem talán a legjobban, amit még először vett az Elliott, amikor megérkeztünk Kanadába. Csokis illata van :)))

A gazdi egyébként hozott mindenféle mintákat, hogy melyik ízlik. Az egyik elég finom volt, állítólag az nagyon drága szárazkaja, de azt mondta, hogy megveszi nekem, ha elfogy a mostani. Úgyhogy ezzel a zacsekkal még meg kell birkóznom. De pl. Vegasban szerintem eleve azt a finom fajtát fogja nekem venni :)

Meséltem már, hogy van minden nap este 7-kor kiskutyák összejövetele? Mindig aki tud, az eljön, és jókat játszunk, futkározunk. Azért van, hogy ne csak mindig emberekkel legyünk, hanem más kutyákkal is játszhassunk. Nagyon klassz kis ötlet.

Mostanában már nem sétálhatok póráz nélkül, ugyanis elolvadt a hó, és a hókupacok hiányában nagyon könnyen átszaladok mókusokat kergetni a túloldalra. A gazdi meg félt, hogy elüt egy autó. De hát ha mókust látok, akkor sajnos nem tudok parancsolni az ösztöneimnek. Úgy szeretném megcincálni a farkincájukat :D

Azt mondjuk azért nem bánom, hogy elolvadt a hó...

Gazdi nélkül

Elutazott a gazdi, és itt hagyott Elliottal. Elég jó dolgom van így is, de nincs főzött kaja :(

Voltunk kedden kutyaiskolában, de úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó trükköket előadni ugyanazokért a lazac- és szalámifalatokért, amikért otthon igen. Mégiscsak kutyaiskolában vagyunk :) Úgyhogy jött a bacon meg a sülthús, mindjárt már lett a szitu... de a gazdi eléggé bepipult rám, és kezd lemondani arról az ötletéről, hogy nagy agility-bajnok leszek. Pedig szerintem lehetnék :))))

Azt mondja, hogy ez az első és utolsó tanfolyam, mert úgy látja, hogy nem élvezem a dolgot, ami egyébként nem áll messze a valóságtól. Valahogy a magyar kutyaiskola sokkal jobb buli volt.

Gazdi eléggé kezd kiakadni, hogy állandóan válogatok a kaják ügyében és kb. semmi mást nem vagyok hajlandó megenni, csak a húst. De hát mégiscsak kutya volnék vagy mi a szösz, nem? Hát mi mást ehetnék?

Egyébként rendszeressé vált, hogy a gazdi úgy próbál tőlem "lopni még egy fél órát" reggel, hogy felenged az ágyikóba, mert akkor csöndben vagyok még egy kicsit. Nem mondom, nincs ellenemre, jó puha és finom meleg :)

Holnap már jön haza, akkor megint jó világ lesz és zajlik majd a kényeztetés :) Hiába, jó helyre tettem azért a kicsi fenekemet ott a mediterrán spanyol kisvárosban annak idején ;) Jujj, még adós vagyok a történet végével, hogy hogyan is kerültem Kanadába. Na, majd legközelebb elmesélem.

Azt hiszem, rá lettem szedve

A gazdi fogta magát, és elkezdett játszadozni a kajámmal. Ilyen szárazkaja. Egész jó fajta, Wellness a neve, és fincsi is. Szóval ott dobálta az orrom előtt a bogyókát, jobbra, balra, aztán én meg huss, bekaptam. Erre kivett egy másikat a tálkámból, és azt kezdte dobálni, azt is huss, bekaptam. Jött a harmadik... negyedik... és így tovább. Míg el nem fogyott az egész. Aztán mondta a gazdi, hogy van másfajta, azt is szeretem, és azt kezdte dobálni. Aztán csak azt vettem észre, hogy jól is laktam. Így viszont nem kaptam finom főzött húsos vacsit :( Rá lettem szedve...

Holnap megyünk kutyaiskolába, már nagyon várom, mert mindent megtanultam a múlt óráról ám.

Valamit még nagyon akartam mesélni, de elfelejtettem. Hát hiába, Elliott is mindig mondja, hogy akkora az agyam, mint egy dió :(. Nemsokára megyünk Elliottért, most jön haza. Megyek is, nehogy elkéssünk...

Pórul járt gazdi

Tegnap a gazdi lespórolta az esti sétámat. Ez most először fordult elő, pedig már másfél hónapja Kanadában vagyok. Nade szerintem ilyet nem csinál többet :) Reggel negyed kilenckor felkeltettem, mert hát a szükség nagy úr...

Elkezdett siránkozni, hogy csak még egy fél órácskát hadd aludjon :) Mert egyébként 9-10 körül szoktam csak kelteni. Végül még fel is vett az ágyikójába, hogy hátha ott a jó puha melegben még alszom kicsit. (Miért van az, hogy a gazdi ágyikója mindig sokkal puhább és kényelmesebb, mint az enyém?) Pedig Elliott megtiltotta, hogy az ágyra menjek (psssszt). Megkönyörültem rajta, és hagytam még egy fél órát szunyókálni, de aztán kérlelhetetlenül kivertem az ágyból :D

Azt mondta, soha többet nem spórolja le az esti sétámat. Nagyon helyes :)

Egyre jobban tetszik ez az agility

Ebben a kutyaiskolában nagyon jól kioktatták a gazdit, mert most minden nap kapok pulykahusit vagy lazacos csemegét. Egy-két dolgot csinálni is kell érte, de az meg sem kottyan. Vagy feküdni kell, vagy egy kis sámlira felugrani, esetleg azon lefeküdni, vagy egy fehér kör célpontot bökdösni a nózimmal :) Már mindegyik nagyon megy :)

Ma jól kicseleztem a gazdit. Azt hiszi engem át lehet verni :))) Csinált nekem ilyen kotyvalékot, beletesz mutatóba némi húst a kutyakonzervből, aztán hozzárak kutya szárazkaját meg rizst meg húsleveskockát, hogy azt higgyem, az egész húsos. De én rájöttem ám :) Ha kifújom az orromon a levegőt, akkor le tudom dugni az orromat a leves aljára, és ugye ott van a husi. Így meg tudom enni a finom husikat anélkül, hogy a levest vagy bármi mást meg kellene ennem. Azért a gazdi nem örült, amikor látta a híres "Flopó buborékot fúj" produkciót :)

Második agility óra

Ez már jobban sikerült, mint az első. Egy kicsit többet ugrándozhattam, bár én még mindig keveslem... Meg ez a találjam ki a gazdi gondolatait buli megint nem vált be :) Viszont nagyon sok pulykahusit kaptam :DDD Más butus kutyusok hajlandóak megenni mindenféle egyéb mesterséges bogyókat jutalomként. Velem is próbálkozott a gazdi, de ha eleget húzom a számat, akkor előbb-utóbb előkerül a pulykahusi :)

Bár egyébként volt egy, amit kaptam, az lazacos csemege volt, finom lazac illata volt, jó erős, az ízlett. A legjobb pedig az volt, hogy tegnap úgy döntött a gazdi, hogy gyakorolunk, úgyhogy megint kaptam rengeteg finom pulykahusit :) Teccik ez az agility :D

Egyébként mivel elvitték az autót, amivel a gazdi tilosban parkolt, így gyalog sétáltunk haza a kutyaiskolából. Hát, jó kis túra volt. Meg hideg is, de végülis mozogtunk, úgyhogy nem volt gond. Kezd errefele nagyon hideg lenni. Azt hallottam, hogy ma reggel -26 fok volt. Szerencsére én még akkor alszom :)

Már jól vagyok

Köszönöm szépen az aggódást, már alig van valami bajom. Szinte teljesen meggyógyultam, 2 nap alatt túl voltam rajta, nem is volt ez igazi megfázás :) Viszont két napig a gazdi ágya mellett aludhattam, az emeleten, ami azért nem semmi :) Elliott vitt fel először, mondván, hogy mivel beteg vagyok. Rögtön jobban éreztem magam :)))

Aztán most meg Elliott elment, úgyhogy szerintem egész héten a gazdi ágya mellett fogok aludni, mert eléggé egyedül van...

Holnap megyünk megint agility-zni a kutyaiskolába. Kiváncsi leszek, hogy másodszorra jobb lesz-e. Remélem. Közben az a másik kutyaiskola nagyon jónak tűnik, akikkel a gazdi levelez, de az majd csak Vegas után lesz, mert először megyünk Vegasba 2 hónapra (bibibii) és májusban mehetek csak a következő tanfolyamra.

Meséljek még kicsit arról, hogyan kerültem Kanadába? Na, az úgy volt, hogy ugye Magyarországon lettem hagyva, ami nem szép dolog. De a gazdi azt mondta, hogy amíg nem tudja, hogy mennyi időre jön, addig inkább nem tenne ki ilyen megpróbáltatásnak, hogy átrepülni az óceánt. Ezt mondjuk meg is értem.

Aztán szeptemberben esett az eset, hogy nyitva maradt a nagy kapu reggel. Illetve becsukódott, csak visszanyílt, és ott volt tárva-nyitva. Én mondtam a skacoknak, hogy csavarogjunk kicsit, mert az nagyon jó buli. Ők nem nagyon voltak előtte az utcán, nem jártak sétálni. Midges szegény öreg volt és lassú, úgyhogy Rocky-val indultunk kettesben. De aztán valahogy elvesztettem Rocky-t és már csak egyedül barangoltam. Megint kezdtem éhes lenni... Meg haza is akartam menni. Ekkor talált meg egy nagyon kedves hölgy, aki magához vett. Egy hétig a szomszédban kellett lennem, de utána átvittek magukhoz. Volt egy lány kutyájuk, Picúr, vele is nagyon sokat játszottam. A férjével meg sokat néztünk együtt tévét, mindig odaültem a lábához, és úgy néztük. A gazdi sosem néz tévét, így ez teljesen új volt nekem.

Egy hónapig voltam a hölgynél. Akkor jöttek értem Ilike és Jenő, mert állítólag a gazdi megtalált a messzi Kanadából keresve. Felhívta az összes állatorvost a környéken, és az egyik tudta, hogy Etusnál vagyok. Etus pedig felhívta Ilikééket. Így aztán hazakerültem. Rocky pajti is hazatért :) Sajnos Midges nem, mert már öreg volt, süket, eléggé vak, és el kellett altatni. 17 éves volt. Az kutyáknál nagy szó, mert héttel kell szorozni!

A gazdi szokta mesélni másoknak, hogy amikor végül egy hónap után Ilikéék elmondták neki, hogy elkóboroltam, akkor 3 napon át bújta az elveszett kutyás fórumokat, esténként meg az ágyban sírdogált. Egyik este is ott szipogott, és mondta Elliottnak, hogy "ha megtalálom, akkor kihozom magammal". Mire Elliott - annak tudatában, hogy körülbelül tű a szénakazalban esete forog fenn - nagy nyugodtan mondta, hogy "jó, persze, ha megtalálod, kihozzuk" :))) Hát így kerültem Kanadába, majd az utazásról egy következő bejegyzésben beszámolok.

Közben rájöttem, hogy Elliott elvitte a fényképezőgépet, úgyhogy a Kongomat majd csak egy hét múlva tudom megmutatni. Addig is pusszancs mindenkinek :)

Kong.. king-kong

Kongnak hívják állítólag ezt a kütyüt, még életemben nem hallottam róla. A gazdi látta meg a kutyasuliban, Elliott meg ismerte is, hogy van ilyen, de akkor még nem vették meg nekem. Végül kisebbet kaptam, amit pont jól tudok rágicsálni. A trükk az, hogy nagyon finom falatokat tesznek bele. Ez gyakorlatilag egy henger, lyukkal a közepén, gumiból. Majd rakok be róla képett valamelyik nap, ha lesz kedvem.

A lényeg, hogy a kaja nem jön ám csak úgy ki belőle, ha nyújtogatom a nyelvemet. Megvan a kis trükkje, hogyan lehet kicsalni. Eleinte pulykasonka volt benne :) Aztán most a gazdi elhatározta, hogy átszoktat a kutya jutalomfalatokra, ezek kis sajtos falatkák, nem rossz, de a pulyka finomabb. Mondjuk úgyis tudom, hogy enyém lesz a pulyka, mert Elliott holnap elutazik, a gazdi meg nem nagyon eszi azt a pulykát :) Mennyibe fogadunk, hogy az én tányéromon fog kikötni? :))))

Egyébként azt hiszem, kicsit megfáztam :( Nem vészes, de nem érzem 100%-osnak magam, és nagyon gyakran kell pipilni. Remélem, hogy semmi komoly, és egy-két napon belül jobban leszek.

Hát ez csalódás volt :(

Voltunk kutyaiskolában. Sajnos egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek képzeltem :(

Amikor Magyarországon mentünk, akkor nagyon jó buli volt. Szaladgálhattam, ugrálhattam, az akadályokon is állandóan jöhettem-mehettem. A gazdi még pluszban mindig ment velem az akadályokon, nagyon jó buli volt. Itt elmentünk az első órára. Eleve akadályok nem voltak, csak pallók a földön. Nem értem, miért csinálják ezt, hiszen én voltam a csoportban a legkisebb, és én is elsőre fel tudtam mászni Magyarországon a legmagasabb akadályra is.

A másik, hogy az egy órából talán ha 5 percet mozogtam. Semmit nem csináltunk. Egyszer futhattam a gazdi után, kétszer mehettem át a kígyón és ennyi. Meg volt egy fura dolog, ott egy palló volt, és a gazdi mellé állt. Az oktató szerint nekem ki kellett volna találnom, hogy mit akar a gazdi. Hát nem tudom, miért nem lehet azt, hogy a gazdi megmondja nekem, hogy mit csináljak, vagy legalább megmutatja, és én örömmel csinálnám. De ez szerintem egy kicsit túlzás, hogy találjam ki, hogy mire gondol, nem? Találgattam én, de nem is sikerült a gyakorlat, mert nem tudtam kitalálni. Sajnálom :( De hát hogy lehet ilyen idétlen dolgot?

Most így akarja az egész tanfolyamot csinálni, hogy én gondolatolvasót játsszak? Hát, nem tudom... Majd meglátjuk.

A gazdi most azt mondta, hogy elmegy és megnéz egy másik helyet. Akkor kiderül, hogy minden kanadai kutyaiskola ilyen rossz-e, vagy csak kifogtuk... Sajnos itt már ki van fizetve a 6 óra, de a következő szintet már máshol fogjuk csinálni, mert örülök, ha a hat órát kibírom itt.

Ja, meséljek a nagy utazásról? Imádok kocsiban utazni. Általában az anyósülésre ugrok be, de ha ki akarnak venni, akkor simán átmegyek a vezetőülésre :) Ilyenkor a gazdi mindig azt kérdezi: Flopó, te vezetsz? :)

Szóval beültünk a kocsiba, és nagyon sokáig mentünk. Két nappal és két éjjelen át mentünk. Nem tudtam, hogy hova megyünk, és hogy meddig, de nagyon hosszú volt. Aztán megérkeztünk Magyarországra. A gazdi azt hitte, hogy soha többet nem akarok majd kocsiban utazni :) De nekem tetszett, és még mindig nagyon szeretek kocsikázni. Magyarországon az idősebb házaspárnál laktunk, akik már Spanyolországban is ott voltak. Ők a gazdi szülei. Pár hónapig voltunk náluk, utána elköltöztünk egy másik házba, Elliottal együtt.

Ott volt egy kutya, Brúnó, de nem nagyon jöttünk ki egymással. Mindig meg akarta enni a kajámat - azt meg nem szeretem. Volt egy kis cica is, Lujza. Mivel Brúnóval nem csíptük egymást, így Lujza lett a legjobb barátom. Sokkal kisebb volt még nálam is. Olyan kicsi volt, hogy együtt befértünk a kis házikómba. Mindig ott aludtunk egymáshoz bújva :) Igazi jó barátok lettünk. Mikor már Lujza akkora lett, hogy nem fért be a házikómba, akkor néha megkergettem kicsit, hihi :) Hát mégiscsak macska :))))

Jött a hideg tél, aminek nagy részét a lakásban töltöttem, meg a kertben Lujzával. Egyre nagyobb lett, és már nem akart velem annyit játszani.

Sokat látogattuk meg az idősebb házaspárt itt, és ott volt Rocky és Midges. Midges öreg kutya volt, mindig morgott, de nem bántott. Rocky nagyon jó pajti volt :) Állandóan rohangáltunk, játszottunk. Azt különösen szerettem, mikor azt játszottuk, hogy most én győzöm le őt, és a hátára feküdt, mancsai az égnek, én meg a nyakát harapdáltam. Rocky egyébként két éves németjuhász kutya :))))))))))

Ahogy Lujzával egyre kevésbé barátkoztam, úgy lettünk egyre jobb pajtik Rocky-val. Nem sokkal később oda is költöztem hozzájuk. Akkor sajnos a gazdi nagyon hosszú időre elment. Nem tudom, miért hagyott magamra, reméltem, hogy visszajön, és jól éreztem magam Rocky-val. Na, de a folytatás majd később.

Nemsokára megyek kutyaiskolába

Ma nagyon fura dolog történt. Elindultunk reggel sétálni, és alig jutottunk el pár háznyira, a gazdi visszafordult. Nagyon megijedtem, mert éppen végeztem a ... khm... nagy dolgommal, és azt hittem, hogy máris megyünk haza. Aztán kiderült, hogy csak az a nagy pohár maradt otthon, amibe a gazdi minden reggel fekete folyadékot rak, és azt issza egész séta alatt. Egyszer hagyta, hogy megkóstoljam, és nagyon izlett. Az még Magyarországon volt. De akkor is csak azért, mert kiömlött a földre, én meg felnyaltam. Mindenki nevetett rajtam, azt mondták, kutyák nem isznak kávét. Pedig én kutya vagyok :)

Na, aztán elindultunk újra. Erre még csak egyszer jártunk, akkor is csak azért, mert kiengedett a gazdi hátra, a kertbe, én meg kicsit messzebbre merészkedtem. Akkor egy hölgy elkapott és bevitt a sarki közértbe, ők pedig felhívták gazdit, és jött értem. Azóta nem engednek ki a kertbe póráz nélkül :(

Szóval elmentünk a közértbe, vettünk tejet, aztán hazafele másfelé jöttünk. Úgy láttam, mintha a gazdi nem nagyon tudná, hol vagyunk, hihi :))))) Én persze tudtam. De aztán ő is megtalálta három utcával később.

Ma este nagy dolog fog történni. Gazdi mondta, hogy elvisz a kutyaiskolába, mert be kell fizetni a tanfolyamot. Holnaptól fogok járni. Már nagyon várom, gazdi szerint nagyon okos blöki vagyok. De persze minden gazdi ezt mondja, nem?

Kicsit meséljek tovább magamról és arról, ahogy kezdődött az életem? Amikor gazdi megtalált, nagyon örültem. Kaptam ételt, házikót, aztán három nap múlva nagyon megijedtem. Mindenki elment. A gazdi is, meg Elliott is, meg a két idősebb ember is. Ott maradtam egyedül az udvaron. De aztán jött egy másik hölgy és úr, meg volt egy kisfiú és egy kislány, és volt nekik egy nagyon aranyos fekete kis kutyájuk, akkora volt, mint én. Nagyon sokat játszottunk. Átvittek az ő házukba, egy utcával volt csak arrébb, vigyáztak rám, jól éreztem magam. Volt játszópajtim is, meg a gyerekek is szerettek. Egy hét múlva jött csak vissza Elliott, hallottam, hogy valami üzleti úton volt Amszerdamban. De a gazdi csak sokkal később jött vissza, közel egy hónapig volt távol. Azt hittem, már vissza sem jön, és nem lesz a gazdim mégse.

De aztán visszajött, és megint minden nagyon szép és jó volt. Nem sokkal később hatalmas utazásra került sor, de arról szerintem majd csak később írok. Mondtam én, hogy kalandos életem volt már eddig is :)

Ki is vagyok én és hogyan kezdődött az életem?

Sziasztok!

Húha, nem is tudom, hol kezdjem :) Szerintem először bemutatkozom. Flopó a nevem, és kb. 2 éves vagyok. Nem vagyok fajtiszta kutyus, a gazdi azt mondja, hogy tacskó és Jack Russell terrier lehetett az anyu meg az apu. De én nem emlékszem rájuk.

Eddig nagyon kalandos életem volt. 2007. január-február táján születtem, nem tudom pontosan, erre sem emlékszem. Már tavasz volt, amikor megtaláltam a gazdit :))) Egy kocsiból dobtak ki, Spanyolországban, ahol születtem. Több napig kóboroltam az utcán, és már kezdtem nagyon éhes lenni :( Április volt, kellemes idő, minden nagyon fura és új volt az utcán. Eleinte nagyon élveztem, de aztán már jó lett volna hazamenni. Viszont nem volt hova.

Egy párhoz szegődtem, eleinte simogattak, de aztán nem érdekeltem őket. Tovább sétáltak - nélkülem. Akkor megláttam két hölgyet. Ők nagyon aranyosak voltak, ők is rögtön simogatni kezdtek, örültem, csóváltam a farkamat, azt mondták, hogy édes vagyok :) Követtem őket, hátha adnak enni is.

Aztán valami nagyon fura dolog történt. Én ugrándoztam, és jött ez a nagy fekete valami. A hölgyek sikítottak, én meg nagyon megijedtem. Ott ültem az út közepén, sírtam, fájt a lábam. Nagyon sírtam. Akkor az egyik hölgy felvett és a járdára tett. Nem tudtam rögtön felállni, mert kicsit fájt a lábam. Tovább sírtam :(. Ők vártak, de nem csináltak semmit. Aztán elmúlt az ijedelmem, és végülis nem is fájt azért annyira :). Próbáltam felállni és sikerült. Tovább követtem a hölgyeket, bár kicsit bicegve. Láttam, hogy nagyon örültek, hogy nem történt bajom.

Tényleg adtak enni :) Már elég éhes voltam. Kaptam házikót is, meg takarót, nem is volt rossz. Gazdinak van egy párja, ő is nagyon rendes hozzám mindig. Meg az idősebb pár is aranyos volt, később laktam náluk sokáig.

Na, egyelőre ennyit arról, hogyan is kezdődött az életem... majd folytatom.

Ami a mai napot illeti, már voltunk sétálni gazdival. Tudjátok, most Kanadában élek. Van egy kis téli kabátom, egyik fele szép sötétkék, van rajta címer is arannyal, szerintem rendkívül jóképű fiú vagyok abban :) Sajnos a gazdi a másik felét szereti rám adni, ami piros, és még címer sincs rajta. Azt mondja, hogy jobban lát benne, ha kicsit messzebbre merészkedem. Ez ugyan igaz, mégis sokkal csinosabb vagyok a kékben, ezért jobban szeretem. Tegnap kicsit tudtam a kéket hordani, elmentünk egy nagy parkba, ahol még sohasem voltam korábban. Sok kutya volt, és lehetett szabadon játszani. De aztán sajnos a gazdi kifordította a kabátkámat a pirosra. Mindegy, az is csinos végülis :). Volt egy nagyon aranyos kis kutyalány, rózsaszín kabátkája volt. Sokat játszottunk. Remélem, ha legközelebb megyünk oda, megint ott lesz.

Most elsőre ennyi, majd holnap folytatom :)